Az egyik legjobb. Loic Jovanuigot, akiről semmit, de semmit nem tudok, csupán van pár könyvem tőle.

Mit nekem rajzolás, ha lehet tehenet elletni.....mert ugye kinek szólnak, ha a falu egyetlen tehenes gazdájának ellik a barma.....hát persze, hogy nekem !
Ez a látvány fogadott amikor belépék az istállóba...Csanát, a helyi ellető mestert valami megpórbálta behúzni a tehénbe! ( Csana amúgy nagyon ott van az elletés mikéntjében, de a honlapját ne keressétek, ellenben mindig megtalálhatjátok a helyi csárdában. Most is onnan érkezett és a csata végeztével oda is távozott. )
Csana amúgy némi nyúlkálás után megállapította, hogy a jószág ott bent elvétette az irányt, azaz farfekvéses. Próbált hátul valami fényt beengedni, hogy arra talán kifelé jönne a barom, de sajna amaz nem vette a lapot.
Eme díszes kompánia várta a kimeneti oldalon a kis barmot. Nem is lenne csoda, ha e miatt akart volna inkább bent maradni.
Nos hát....szerénységem. Hátul némi szaros, valaha meszelt fal, kezemben kötél, a kötél végén a bornyúú. Én is nagyon erős vagyok, hát még a többiek, akik a kocsmából jöttek !! Ám még így is megértük kihúzni a kis fenevadat!
Még a szerencsétlen kismamát is seggre rántottuk, a jászólt odébb húztuk, az istálló falát behorpasztottuk, és még a szomszéd telken, a kutat is arrébb mozdítottuk......a nagy húzásban.
Íme Ő....egy életre keltő vödör víz társaságában. Nagyon elcsigázott volt szegény, amit nem is csodálok, hisz ha engem is a lábamnál fogva húzna egy csomó parázna, gumicsizmás, pulóveres, sörszagú ember....hát én is csak feküdnék egy darabig a szaros szalmán!

Habár jómagam is cirkafirkáltam viccesnek szánt helyzeteket feldolgozó rajzokat, mindig rá tudok csodálkozni, hogy vajon hogyan is születhetnek ezek a viccek, mi lehet megszületésük asszociációs alapja....vagy mifene. Fentit M a r a b u nál találtam, nem kis örömömre. Remek. Aranyos.
Másrészt újra csak az jutott eszembe - a háttérben látható izgalmas kis facsoportok láttán - hogy de jó lenne, ha M a r a b u egyszer gazdagon illusztrálna egy hülye kis mesekönyvet. Remek világot tudna teremteni - erről meg vagyok győződve.
Arról ugye kevesen tudnak, hogy fent említett mester illusztrált gyermek verseskönyvet......
......no, jó, közkívánatra a jövő héten beszámolok eme kalandról.

Hát...nyugodtan alhatok, engem sem lopnak el az eszemért......több mint 10 éve csodálom Mauri Kunnast, de eddig még eszembe sem jutott utána nézni a hálón! Itthon én három könyvéről tudok, de mint honlapjáról kiderül, kint ő egy termékeny és felkapott alkotó. Nem is csodálom. Gyerek fejjel is szerettem volna, és most is jót szórakozok a rajzain. Nem művészkedik, nem értelmezi újra a meseillusztrációt, egyszerűen csak mesét rajzol. Zse-ni-á-lis !
Jó lenne több könyvéről tudni kis hazánkban is.

Kötelező olvasmányaink egy újabb része jelent meg a közelmúltban, a Kázmér és Huba 4. része. Örömmel tölt el a dolog, nem gondoltam volna, hogy megérjük a harmadik rész megjelenését....hisz nem olyan hálás, és tuti profitot hozó dolog ennek a rétegműfajnak a pártolása kis hazánkban. Lehet, hogy a siker Kázméréknak köszönhető?

Nos, az internet csak annyira információ-gazdag, amennyire mi tesszük. Ha Dargay nevét beírjuk a keresőbe, szinte csak Vukkokat dobál ki....azok az általam istenített nagy pannók sehol sincsenek. Ezt a két képet a Jambus és Marcipán c. könyvből ollóztam, már közelít ahhoz, amit a mestertől igazán látni, mutatni szeretnék. Pont.

Néhány éve egy belső pályázat keretében új arcot kerestek Dörmögő Dömötörnek. Hetekig ment a huzavona, már egyedül maradtam, de a figurákkal mindig volt valami apró gond. Végül feladtam.

Dr. Gáspárt eddig is szerettem és irigyeltem ( a rajztudásáért ), de most, hogy egy igazi meseillusztrációt találtam a a blogján, még jobban belopta magát a szívembe. Mondjam azt, hogy szerencse, hogy nem a meseillusztráció felé kacsingat......?

Na, válogattam néhány békát. Van otthon egy száraz kamasz varangyom is....szegény beleugrott a macskák lábosába, és estére mumifikálódott a napon. Épp nem volt mese, amihez felhasználhattam volna, így hát félretettem, majd jó lesz nyakláncra, medálnak.
Most mit néztek.....mi így élünk itt vidéken.

A békák hálás rajztémák. Van egy tóra való belőlük a gépemen, mindig bevethetőek egy kis mellékszereplésre, egy kis helykitöltésre, egy kis butanézésre. Az sem baj ha genetikailag sérültek, mint ez itt. Nincs keze. Valami csernobili kis történet volt, félfejű gyerekkel, beszélő macskával, beheggedt szemű, kezetlen békával. Asszem pártelnökké változott, ha megcsókolták. De nem csókolták meg, mert a kis királylánynak összenőtt a szája.

This is 2009-es Dörmi naptár promo Júlia föszerkesztő asszonynak a kitalálható kiadóba. Első félév. A második készül. Csak, hogy tudjátok!

Mint látható valamikor húsvétra készült, de mindenki behelyettesítheti a most következő karácsonyi őrületre.
Itt nálunk Somogyban valamiféle szalmonella járvány van, úgy hogy ha megláttok az utcán, ne boruljatok a nyakamba, hogy: "jaj, de rég meg akartam ismeri!" Levélben sem küldök autogramot, mert minden papírra szükségünk van. Pontosabban nekem még nem, de hát ki tudja......

Vajon Mónikának spontán korpásodik a haja, vagy pénzért? Szerintem spontán. Csak épp eljátssza hogy pénzért. Meg talán egy kicsit jobbak a fogai.

Untatni nem akarok senkit, de kész van. Nagyon eldaraboltan csináltam, de olyan 12-13 óra van benne.
(Ez a kép nem lett volna kész, ha nincs a papír, a rotring Art-Pen toll, feleségem kávéja, kislányom kényelmes íróasztala, a Corel Photo-Paint, és több órányi Bumeráng rádióadás-felvétel a netről. Külön köszönet Voga tanár úrnak !)

Egy illusztrációs pályázathoz megadott mese. Bővebben itt:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony, aki olyan szép volt, hogy csak álmában kakilt. Minden éjjel kiment a királyi árnyékszékre és beleadott apait-anyait.
Egyik éjjel egy fényképész rejtőzött el az árnyékszéken. Képeket készített a kakiló királykisasszonyról. A képek megjelentek az újságban.
A király borzasztóan felháborodott.
– Hiszen ez valami … igen, valami egészen … HALLATLAN!
Megparancsolta, hogy az árnyékszéket azonnal szögezzék be.
A királykisasszony ezentúl nem tudott álmában kakilni.
A királykisasszony csak evett és evett, anélkül, hogy kakilt volna. Egyre kövérebb lett.
Végül olyan kövér és telített volt, hogy egy falatot sem bírt lenyelni.
– Még egy kis zamatos szilvát se? – kérdezte az egyik a sok hízelgő udvarhölgy közül.
– Nem, még egy kis zamatos szilvát sem – mondta a királykisasszony.
– Egészen biztos vagy benne? – kérdezte az udvarhölgy, aki hozzászokott, hogy mindent rátukmáljon a királykisasszonyra. – Ez egy teljesen tökéletes szilva, édes és érett.
– Oké – mondta a királykisasszony és kitátotta a száját.
Az udvarhölgy beletette a szilvát a királykisasszony szájába, a királykisasszony meg ráharapott.
A pompás szilvalé szétterjedt a lány kövér testében.
Amikor a szilvalé összekeveredett a többi étellel a királykisasszony hasában, minden bugyogni és pezsegni kezdett.
– Mi történik? – kérdezte az udvarhölgy és egy lépést hátrált.
A következő pillanatban a királykisasszony megindult, mint egy kakirakéta.
Barna latyak takarta be a palotát és udvarhölgyeket. A királykisasszony puhán landolt a ragacsos rakás tetején.
A király kinyitotta az ajtót.
– Mi a csuda történik itt? – kérdezte.
Amikor meglátta a rengeteg kakit, iszonyú méregbe gurult.
– Hiszen ez valami … igen, valami egészen … HALLATLAN!
A király megparancsolta, hogy az árnyékszéket újra nyissák ki.
És ha csak valami nem történt azóta, a királykisasszony ott ül minden éjjel és belead apait-anyait.
Álmában.

Nem vagyok ám ennyire lassú......csak kevés időt tudok rászánni. De azért haladok !

A lekvárosüvegek a legmunkásabbak, és.....van belőlük néhány. Viszont megéri a dolog, hálásak a színeik ott a polcokon.
Felhívnám a figyelmet a színezés nélküli változat és a színezett közötti apró különbségre. Ami talán nem is olyan apró.....hisz alapvetően azt jelzi - ill. elárulom - hogy a rajzhoz tartozó történet még változik. Nem is keveset.

Nos, most ahogy nézem, egy két apróbb javítást még kell eszközölnöm rajta, de alapjában kész lenne. Van némi rátartás a kifutókra oldalt és fent, és az is lehet, hogy középen, ahol nyílik a könyv, még egy kicsi részt be kell majd toldanom rátartásnak. De ezeket a problémákat majd akkor, ha már élesben mennek a dolgok.
A második nagy rajz készítésénél benyomtam a stoppert....csak úgy kíváncsiságból. Majd közlöm a végeredményt, de magam is meglepődtem eddig, hogy hol tartok munkaidőben.

Éljen a téli időszámítás ! Este ötkor már setét lesz, nem kell kimennem füvet nyírni ( ez a fűnyírás szimbolizálja a vidéki ember délutáni-esti elfoglaltságainak összességét, melyeket amúgy nem is szívesen részleteznénk, mivel hogy akkor kiderülne, hogy mennyire is vagyunk vidékiek )
A négyes ünnep alatt sajna nem készült Púpfölde úgy, ahogy kellett volna, mert hogy volt más rajzolni való is, olyan, ami tutira nem az asztalfióknak készül, meg még fizetnek is érte....
....de azért készül !
Amúgy a púpom tele van...olyan vacak papírokba tudok belefutni. Szíjják a téntát szanaszét, olyan szőrösek a vonalak hogy ihajj! Komoly kutatómunka kell, hogy megelőzzön egy sima fénymásoló-papír vásárlást....

Vizsgálódásom tárgya a megfelelő vonalvastagság. Ezzel általában vigyáznom kell, ez fakad a kontúros stílusból is. ( Hej, de jól csinálta ezt Dargay Mester ! )
Kész az első oldal, és készül a másik fele is, mert hogy az első rajz mindjárt két oldalas lesz. Asszem igazán karakteressé majd színezés után válik.

Nem sok felvállalható mondanivalóm volt manapság.
Ellenben talán elkezdtem valami újat, s erről elképzelhető hogy lehet majd folyamatot bemutatni itt. Maradjunk abban, hogy Púpfölde lesz a helyszín, és nem túl eredeti módon, valamiféle koboldok lesznek a főszereplők. Az első sorokat - csak, hogy elkezdjem végre - a múlt héten vetettem papírra, és ami a lényeg: az első ceruzavázlatok a hétvégén készültek el. Most, a négyes ünnep alatt nekiesek a tussal, majd a géppel, és elméletileg gyüvő héten már feltehetek ide valamit.
Hát, hajrá én!

( a csatolt rajzok az Ukk, Mukk és Fukk című mesekönyvem illusztrációi, melyek sorozatban megjelentek a Dörmögőben, majd az Édesvíz Kiadó gondozásában önálló könyvben. Amúgy csak színesítésre tettem ide....)

Szeretném hinni, hogy legalább a pedagógusoknak tetszenek ezek a rajzok.

Még az a szerencse, hogy ezeknek a rajzoknak semmi közük a nagy Magyar valósághoz. Szépen is néznénk ki!

Az eső miatt a hétvégém egy jó része a rajz jegyében tellett. (Áldott legyél óh nagy zuhéisten)
Több ötlet is született ugyan arra a témára, melyeket nem lehetett a porban fekve hagyni...ahogy a mostani és az előző bejegyzés is mutatja.

Feleségem szerint ezek a gyerekek már nem "azok" a gyerekek. Talán azért, mert ez a világ már nem "az" a világ. Mi meg nem "azok" a szülők vagyunk.
(A seregben azt mondták, hogy a mi korosztályunk már annyira gyenge, hogy nem tudjuk ugyan annyi idő alatt ugyan azt a lövészgödröt kiásni, mint mondjuk az ötvenes évek korosztálya. Én erre csak azt tudtam odagondolni a surranóban ácsorogva, hogy kedves tisztek, ez a ti korosztályotoknak a hibája.)
Na, de félre minden filozófiát, tényleg pocsék a mai gyerekanyag, de fogyasztóknak jók lesznek! Meg forradalmárnak és ellenforradalmárnak. Kinek-kinek ízlése szerint.

Mit is kell vennem hazafelé....felvágottat, kiflit a lánynak a holnapi tízóraira, sajtot, de normálisat, olyat ami tehenet is látott. Pénzt is kell hazavinnem.....lelkemre kötötte az én édesem.
Hát....további jó délutánt, kellemes estét mindenkinek.

( Jó lett ez a kis rajz itt, nem? És külön felhívnám a figyelmet a rendkívüli térábrázolásra, ami főleg a járóka ábrázolásán tanulmányozható ! )

Nos, béfejeztem a leporellókat, elfogadásra került az utolsó borító is. Én más típusú oldalakat tettem volna az első oldalra, de hát a megrendelő dönt. Majd ha megjelenik a négy lepó, felteszem ide a végeredményeket. Addig is egy viccesnek szánt rajz, ami szerintem - mondanivalóját tekintve - nem is lett rossz, sőt, egészen jó lett. A helyi lapnak küldtem át.

M a r a b u jól odamondogat az olvasóközönségének a Dodókkal kapcsolatban, amiben teljesen igaza van. Csak egyet érthetek a kirohanásával.
Írtam is neki, és itt is megjegyzem: sokan nem ismerik az utóbbi évtizedek legjelentősebb "karikatúra" ( nem csak az ) albumát, amit szintén ő követett el, azt a bizonyos Marabu Albumot. Mert már bizony jó néhány éve megjelent, és azóta sok gyermek eljuthatott már a Dodó univerzumba, felfedezhette a humort és Marabut, úgy hogy talán érdemes felhívni a figyelmüket: a kiadónál még megrendelhető ( ugye Robi bízunk benne, hogy antikváriumokba nem utalja senki a könyvespolcáról ) az ALBUM !

Fűteni jó. Ezt a macskáim is tudják, már áthelyezték a törzshelyüket az öreg kazán tetejére. Még Mártika is megérkezett, a hazaáruló anyamacska, akit amúgy hónapokig nem látok- mert hogy másnak adta oda szőrös kis testét - de most lehozta a meleg kazánházba két néhány hetes kis porontyát. Könnyes szemmel bocsátottam meg neki.

Szerénységem tiltja, hogy beszámoljak róla, de M a r a b u blogján ma megdicsőültem. És azt kell, hogy hozzáfűzzem az ott leírtakhoz, hogy így történt. Bízom benne, amikor majd a XXI. század egyetemes kultúrájáról megemlékeznek, és M a r a b u bronz lovasszobráról leránják a leplet, a ló mögött ábrázolt kupacon lődörgő legyek egyikét rólam mintázzák majd.

Na, ezt is megértük: blogol M a r a b u. Javaslom mindenkinek, hogy csüngjünk a Mester szavain, és remek kis beírásokkal árasszuk el Őt....had örvendezzen szabadidejében. Az írások hangvétele legyen kissé ironikus, vidám, de ne riadjunk el a könnyed fikázástól se. Ne hogy mán fenékig tejfel legyen az élete!

Valamikor majd megjelenik. Stop.

Helló....tudna valaki jótanácsot adni a flash-animációhoz?

Nyomom ezerrel, mert a családi kasszát erősen megviselte a Fürdőszoba csata. És nagyon úgy néz ki, hogy a Nyílászáró csata rémképe is előrevetül a jövőben, és ha azt megnyerem, úgy alakulnak a házam körüli geopolitikai viszonyok, hogy belekeveredek a Külső szigetelés csatába is.
Higgyétek el, én békés ember vagyok, a franc akarja ezt a sok háborút, de hát " ha békét akarsz, készülj a háborúra"
Istenem, hány de hány csatát, kisebb csetepatét megvívtam már.....Házassági évfordulós ajándék csata, szeptemberi iskolakezdési csata, Hó eleji bérletvásárlási csata......
Ez a rajz némi csapaterősítést hoz a csatáimhoz.

Egyik nap dugulásom volt a ház alatt, a kazánházban. Miközben szembesültem azzal, hogy miből és mivé leszünk, alapvetően változott meg a világképem. Porból és porrá. Némi papírral és vizzel keverve. És mindezt nagyon rossz felmerni.
Rajzolni jobb...mondjuk a Szivárványba. Gőzmasinát.

A fürdőszoba csatában áttörést értünk el. Csapataink egy átkaroló hadművelet keretében lerázták magukról a szoros csempefogásra kiképzett burkolókat, és egy bátor előretöréssel kijutottunk az új fürdőkádhoz. Igaz, csap még nincs felette, a vizet fazékban hordjuk, de már nem isten szent ege alatt meztelenkedtünk, vagy épp a konyha közepén.
Ez a test-test elleni küzdelem a mesteremberekkel teljesen elfogyasztja az időmet, komoly határidőválságba jutottam a rajzolás tekintetében...pedig mindig is híres voltam arról, hogy a lapzárták számomra szentek. Már kérdezgetem a vízvezetékszerelőt, hogy nincs-e kedve besegíteni legalább a színezésbe......

Még küzdök a fürdőszobámért, de egyenlőre nem eldöntött, hogy nyerésre állok-e!? Az tény, hogy az udvaron fürdünk.
Ma, állítólag jön egy fickó a NASA-tól - az kérte, hogy úgy szólítsuk Tibi - aki egy speciális csempével beburkolja a Malter bolygó lakói által tönkrevágott fürdőt. Annyi engedményt adott, hogy kiválaszthattuk, milyne színű legyen az a bizonyos csempe. Vajszínűt választottunk, ami kicsit kevésbé áll ellen a radioaktív sugárzásnak, de olyan hőálló, hogy ha a napunk szupernóvává robban, az én fürdőm akkor is egyben marad.
Kevesebb a rajzolni valóm, így hát most előre dolgozom a Dörmögőnek.

Meghalt egy barátom.
Meghalt Falusi Béla. Falusi Béla népi iparművész fazekas, a Népművészet Mestere.
Pár hónapja leszerveztem, hogy Duna tévés ismerőseim filmet forgassanak öreg tanítómesteréről a 85 éves Tamás László fazekasról....megörökítve Laci bácsi hangját, mozdulatait...készülve arra az időre, amikor már csak ezek a felvételek idézhetik vissza egyéniségét. Akkor az volt az ötlet, hogy örökítsük meg Béláékat is, feleségével Évával, a tanítványokat, mert így lesz kerek egész a történet.....a sors fintora, hogy ez lett az utolsó filmfelvétel a tanítványról, aki már magasabbra szárnyalt mint egykori tanítója.... az utolsó mozgókép Falusi Béláról a magyarországi habán legtehetségesebb mesteréről.

A film itt lapul a fiókomban, de azt hiszem jó darabig még nem merek belepillantani.....

Idegen lények randalíroznak a fürdőszobámban. Leverték a csempét, kirángatták a csöveket a falakból. Sört isznak, pörköltet esznek és állítólag Malter bolygóról származnak. Az űrhajójuk nagyon hasonlít egy betonkeverőre....

Újracsak matatva a régi képek között, egy 2006-os kiállításmegnyitóról találtam egy képet, Szigetvárról a Sóház Galériából. Életemnek pont egy olyan korszaka volt az, amikor nem bírtam a nálam alacsonyabbak szemébe nézni, ezért rendre hátat fordítottam nekik. Ráadásul ha kockás ing volt rajtam, ellenálhatatlan mutogatási vágy tört rám......ez a kép is a pszichiátriai dossziémból került elő, kezelőorvosom, Dr. Frankenstein jóvoltából.
Amúgy ennek a mutogatásnak itt épp volt értelme, mert olyan kiállítás állítottam össze, ahol is a látogatók nyomon követhették egy egy illusztráció elkészültének munkafolyamatait, a ceruzavázlattól, a tusrajzon át a kész printig.