2017. március 9., csütörtök
2017. március 3., péntek
Paulovkin
Boglárkát, az Aranyvackor 2017-es pályázatának egyik gondozóját kérdezték,
többek között a pályázaton induló grafikusokkal szembeni
"elvárásokkal" kapcsolatban.
Kérem
megfigyelni: szó nincs benne arról, hogy a gyermeknek tessen a rajz és a könyv,
csak az alkotó, az alkotó kiteljesedése és a művészet, a tipográfia, a szakma
oldaláról vagyon megközelítve a téma:
"Végül: milyen
tanácsot tudsz adni a pályázó illusztrátoroknak?
Az Aranyvackor
kezdettől azt vállalta fel, hogy a pályamunkákat "könyves
szemszögből" nézve értékeli leginkább, vagyis fontos, hogy az illusztrátor
ne egyszerűen csak "szép képeket" készítsen a szöveghez, hanem
gondolkodjon kicsit a könyv egészében is. Az illusztráció egy különleges műfaj,
amiben a művész autonóm képi világának és az alkalmazott művészet alázatának
kell valamilyen arányban összefonódnia. A kortárs gyerekkönyvekben bevett forma
a szöveg és kép szabad kombinálása, a tipográfiai játék, a könyv fizikai
megjelenésével is olykor kreatív játékba bocsátkozó gondolkodásmód, reflektálás
a mai kor vizuális/tárgyi/kommunikációs jelenségeire. A siker kulcsa sokszor
ugyanaz, mint a tárgytervezésben: az "ismerős"-t megfelelő arányban
fűszerezni a "szokatlan"-nal. Idézem még AnnaLaura Cantonét, korábbi
Aranyvackor versenyünk egyik olasz zsürielnökét: szerezzenek az alkotók valódi
élményeket, járjanak kortárs művészeti eseményekre, kiállításra, színházba,
szemléljék a természetet, csodálkozzanak rá a régi korok mestereire
inspirálódásképpen - ahelyett, hogy az internetet vagy a könyvesboltokat bújják
a többi illusztrátor munkáit, a legújabb illusztrációs trendeket keresve.
Nagyon fontos tájékozottnak lenni, de a legeredetibb munkák könnyebben
megszületnek, ha nem követni próbálunk valamilyen bevált receptet, hanem a
saját utunkat keressük."
2017. március 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)