Paulovkin Boglárkát, az Aranyvackor 2017-es pályázatának egyik gondozóját kérdezték, többek között a pályázaton induló grafikusokkal szembeni "elvárásokkal" kapcsolatban.

Kérem megfigyelni: szó nincs benne arról, hogy a gyermeknek tessen a rajz és a könyv, csak az alkotó, az alkotó kiteljesedése és a művészet, a tipográfia, a szakma oldaláról vagyon megközelítve a téma: 

"Végül: milyen tanácsot tudsz adni a pályázó illusztrátoroknak?

Az Aranyvackor kezdettől azt vállalta fel, hogy a pályamunkákat "könyves szemszögből" nézve értékeli leginkább, vagyis fontos, hogy az illusztrátor ne egyszerűen csak "szép képeket" készítsen a szöveghez, hanem gondolkodjon kicsit a könyv egészében is. Az illusztráció egy különleges műfaj, amiben a művész autonóm képi világának és az alkalmazott művészet alázatának kell valamilyen arányban összefonódnia. A kortárs gyerekkönyvekben bevett forma a szöveg és kép szabad kombinálása, a tipográfiai játék, a könyv fizikai megjelenésével is olykor kreatív játékba bocsátkozó gondolkodásmód, reflektálás a mai kor vizuális/tárgyi/kommunikációs jelenségeire. A siker kulcsa sokszor ugyanaz, mint a tárgytervezésben: az "ismerős"-t megfelelő arányban fűszerezni a "szokatlan"-nal. Idézem még AnnaLaura Cantonét, korábbi Aranyvackor versenyünk egyik olasz zsürielnökét: szerezzenek az alkotók valódi élményeket, járjanak kortárs művészeti eseményekre, kiállításra, színházba, szemléljék a természetet, csodálkozzanak rá a régi korok mestereire inspirálódásképpen - ahelyett, hogy az internetet vagy a könyvesboltokat bújják a többi illusztrátor munkáit, a legújabb illusztrációs trendeket keresve. Nagyon fontos tájékozottnak lenni, de a legeredetibb munkák könnyebben megszületnek, ha nem követni próbálunk valamilyen bevált receptet, hanem a saját utunkat keressük."