Az egyik legjobb. Loic Jovanuigot, akiről semmit, de semmit nem tudok, csupán van pár könyvem tőle.

Mit nekem rajzolás, ha lehet tehenet elletni.....mert ugye kinek szólnak, ha a falu egyetlen tehenes gazdájának ellik a barma.....hát persze, hogy nekem !
Ez a látvány fogadott amikor belépék az istállóba...Csanát, a helyi ellető mestert valami megpórbálta behúzni a tehénbe! ( Csana amúgy nagyon ott van az elletés mikéntjében, de a honlapját ne keressétek, ellenben mindig megtalálhatjátok a helyi csárdában. Most is onnan érkezett és a csata végeztével oda is távozott. )
Csana amúgy némi nyúlkálás után megállapította, hogy a jószág ott bent elvétette az irányt, azaz farfekvéses. Próbált hátul valami fényt beengedni, hogy arra talán kifelé jönne a barom, de sajna amaz nem vette a lapot.
Eme díszes kompánia várta a kimeneti oldalon a kis barmot. Nem is lenne csoda, ha e miatt akart volna inkább bent maradni.
Nos hát....szerénységem. Hátul némi szaros, valaha meszelt fal, kezemben kötél, a kötél végén a bornyúú. Én is nagyon erős vagyok, hát még a többiek, akik a kocsmából jöttek !! Ám még így is megértük kihúzni a kis fenevadat!
Még a szerencsétlen kismamát is seggre rántottuk, a jászólt odébb húztuk, az istálló falát behorpasztottuk, és még a szomszéd telken, a kutat is arrébb mozdítottuk......a nagy húzásban.
Íme Ő....egy életre keltő vödör víz társaságában. Nagyon elcsigázott volt szegény, amit nem is csodálok, hisz ha engem is a lábamnál fogva húzna egy csomó parázna, gumicsizmás, pulóveres, sörszagú ember....hát én is csak feküdnék egy darabig a szaros szalmán!

Habár jómagam is cirkafirkáltam viccesnek szánt helyzeteket feldolgozó rajzokat, mindig rá tudok csodálkozni, hogy vajon hogyan is születhetnek ezek a viccek, mi lehet megszületésük asszociációs alapja....vagy mifene. Fentit M a r a b u nál találtam, nem kis örömömre. Remek. Aranyos.
Másrészt újra csak az jutott eszembe - a háttérben látható izgalmas kis facsoportok láttán - hogy de jó lenne, ha M a r a b u egyszer gazdagon illusztrálna egy hülye kis mesekönyvet. Remek világot tudna teremteni - erről meg vagyok győződve.
Arról ugye kevesen tudnak, hogy fent említett mester illusztrált gyermek verseskönyvet......
......no, jó, közkívánatra a jövő héten beszámolok eme kalandról.

Hát...nyugodtan alhatok, engem sem lopnak el az eszemért......több mint 10 éve csodálom Mauri Kunnast, de eddig még eszembe sem jutott utána nézni a hálón! Itthon én három könyvéről tudok, de mint honlapjáról kiderül, kint ő egy termékeny és felkapott alkotó. Nem is csodálom. Gyerek fejjel is szerettem volna, és most is jót szórakozok a rajzain. Nem művészkedik, nem értelmezi újra a meseillusztrációt, egyszerűen csak mesét rajzol. Zse-ni-á-lis !
Jó lenne több könyvéről tudni kis hazánkban is.

Kötelező olvasmányaink egy újabb része jelent meg a közelmúltban, a Kázmér és Huba 4. része. Örömmel tölt el a dolog, nem gondoltam volna, hogy megérjük a harmadik rész megjelenését....hisz nem olyan hálás, és tuti profitot hozó dolog ennek a rétegműfajnak a pártolása kis hazánkban. Lehet, hogy a siker Kázméréknak köszönhető?

Nos, az internet csak annyira információ-gazdag, amennyire mi tesszük. Ha Dargay nevét beírjuk a keresőbe, szinte csak Vukkokat dobál ki....azok az általam istenített nagy pannók sehol sincsenek. Ezt a két képet a Jambus és Marcipán c. könyvből ollóztam, már közelít ahhoz, amit a mestertől igazán látni, mutatni szeretnék. Pont.