Mit nekem rajzolás, ha lehet tehenet elletni.....mert ugye kinek szólnak, ha a falu egyetlen tehenes gazdájának ellik a barma.....hát persze, hogy nekem !
Ez a látvány fogadott amikor belépék az istállóba...Csanát, a helyi ellető mestert valami megpórbálta behúzni a tehénbe! ( Csana amúgy nagyon ott van az elletés mikéntjében, de a honlapját ne keressétek, ellenben mindig megtalálhatjátok a helyi csárdában. Most is onnan érkezett és a csata végeztével oda is távozott. )
Csana amúgy némi nyúlkálás után megállapította, hogy a jószág ott bent elvétette az irányt, azaz farfekvéses. Próbált hátul valami fényt beengedni, hogy arra talán kifelé jönne a barom, de sajna amaz nem vette a lapot.
Eme díszes kompánia várta a kimeneti oldalon a kis barmot. Nem is lenne csoda, ha e miatt akart volna inkább bent maradni.
Nos hát....szerénységem. Hátul némi szaros, valaha meszelt fal, kezemben kötél, a kötél végén a bornyúú. Én is nagyon erős vagyok, hát még a többiek, akik a kocsmából jöttek !! Ám még így is megértük kihúzni a kis fenevadat!
Még a szerencsétlen kismamát is seggre rántottuk, a jászólt odébb húztuk, az istálló falát behorpasztottuk, és még a szomszéd telken, a kutat is arrébb mozdítottuk......a nagy húzásban.
Íme Ő....egy életre keltő vödör víz társaságában. Nagyon elcsigázott volt szegény, amit nem is csodálok, hisz ha engem is a lábamnál fogva húzna egy csomó parázna, gumicsizmás, pulóveres, sörszagú ember....hát én is csak feküdnék egy darabig a szaros szalmán!