2010. február 13., szombat

Mindenki olvashatta az előző bejegyzésem utáni hozzászólásban: utasítva lettem a medvedivat fokozott nyomon követésére. ( A magánlevelezést még nem is láttátok, szitkok és fenyegetések, máglyahalál és divatfotók - igen, DIVATFOTÓK - voltak benne.)
Amiért mégis életben maradok, annak oka az, hogy teljesen jogos az inkvizítor felszólítása, és hajlandó vagyok visszavonni a tanaimat. Valljuk be, kissé átgondolatlan, sztereotip a ruházathoz való hozzáállásom. Ez már alakítva volt egyszer, akkor a baseball sapkáról lettem leszoktatva Főnéni által, most a masni, a kötény, a pöttyös ruha következik, és jön a tanga, a szilikonos melltartópánt.....

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Teher alatt nő a pálma!
És a kis Dorka nevű macilány egyszerűen bűbájos!

egy váci szavazód írta...

Én is beleokoskodok a rajzaidba:

merthogy jobb szeretem, ha a gyerekeknek szóló rajzokon a gyerekek (mackóban is) mosolyognak, bizakodnak, nyugodtak, lendületesek, optimisták.
És csak nagyon-nagyon indokolt dramaturgiai helyzetekben ijedtek, málék, bizonytalanok, tétovák és hülyék.

A nagyobb olvasóknak lehet bármit, de a gyerekek önképét inkább a harmonikus, teljes, egészséges felé kéne kerekíteni.

Mit szólsz?

Őszi Zoltán írta...

Szerintem ha szitu (szöveg) csodálkozós, akkor azt kell rajzolni, ha félős, akkor azt. Az sem jó, ha csak azért mert gyerek az olvasó, csak báj és mosoly van.
Legtöbbünknek (mesések, karikaturisták)inkább az a gondja, hogy nincs elég mimikai elem a grafikai tarsolyunkban.

Névtelen írta...

Gyerekkorom kedvenc meséje volt a Piroska és a farkas. Hááát, ez a Piroska sem lendületes, sem bizakodó, sem nyugodt nem volt. Folyton megrémült a farkastól, különösen, amikor az bekapta a nagymamát, meg őt is. Hogy a farkas pocakjában mennyire volt optimista, azt nem tudom, de a lényeg az volt, hogy "érezzem", minden helyzetből van kiút a végén.
Még a farkas gyomrából is!:)))

Unknown írta...

Szerintem a gyerekek énképét a szülők, a környezet, a társadalom és annak intézményei (bölcsőde, óvoda stb.) már a születés pillanatától alakítja.
No, ezeket a traumákat hivatott feldolgozni a gyermekirodalom, a mese.

Lovász Andrea írta...

Igen, én is a sokféle mimikára szavazok! Elképesztően sok a bárgyú, folyamatosan vigyorgó alak a gyerekillusztrációkban (nem itt:)), és nagyon kevés a karakter!
Más: pöttyök meg masni le, az rendben van - de ez az androgünné vált Dorka sem az igazi - némi lányos jelleg lehetne azért? (Na, így van az egyszeri ember meg a fia is a szamarával...)

Őszi Zoltán írta...

Ne keressetek, Vlagyivosztokba mentem hajórakodónak. Vodkát iszom és sózott halat eszem. Egy szőrös csajjal lakom együtt, puszta kézzel fogja a halat a folyóból. Jól érzem magam, ne keressetek.

Unknown írta...

:)))))))
A művészi válság Vlagyivosztokban is mardosni fog a vodka mellett!!! És e-mail-t minden nap küldök a halászhajóra!
Ja, és divatlapokat!