Legyen ez az
utolsó bejegyzés a "Róka Úr" munkacímet viselő könyvemmel -
illetve ne siessünk annyira előre - könyvtervemmel kapcsolatban. Bízom, bízzunk
abban, hogy néhány hónapon belül már a könyv megjelenésével kapcsolatban
kopogtathatom itt a billentyűket.
Ám akkor ez
kicsit hosszabb lesz.
Nagyjából 10
évvel ezelőtt házaltam utoljára saját könyvtervvel. Az akkor a "Télapó 12
hónapja" című nagy ívű eposzom volt, mely végül is megjelent a Tóth
Könyvkiadó szíves gondozásában. Hogy hány kiadónak küldtem el, és hány
elutasítás után jelentkezett be az említett kiadó, azt már nem tudom.
(Elárulom: minden elutasító levelet megőrzök, hogy majd az ükunokáknak legyen
min csámcsogni az ükfarter poros papírjai között kotorászva).
Arról sem tudok
beszámolni, hogy vajon mennyire volt sikeres a könyv, mert a kiadókkal soha nem
vagyok annyira utólagos, mindennapi kapcsolatban, hogy tudjam, mennyire fogy
jól a könyv, mennyire tekintik eredményesnek az adott közös projektet.
Róka Úr
történetének megrajzolásában - és mivel alapvetően rajzoló vagyok, ezért a
rajzok tekinthetőek a könyv megszületésének elsődleges indokául (tudom, mintha
fordítva ülném meg a lovat), elsődleges indokom,
inspirációm Amandine Piu és Leo
Timmers voltak. Ezeknek az alkotóknak a a stílusában szerettem volna csinálni
valamit.
2015 tavaszán,
megrendelés nélkül, saját ritmusban, senki által nem hajtva (így
születnek a legjobb munkák) álltam neki, először az írásnak, majd a
rajzolásnak. Hosszabb megszakításokkal készült el 17 rajz (430 x 210 mm), majd
ezek után kissé leültem, elfáradtam. Hogy kissé izgalmasabbá tegyem a
napjaimat, és hogy legyen tétje a dolognak, megkezdtem a házalást az elkészült
anyaggal, ami azt jelenti, hogy valamennyire kicsinyített, adataiban
lebutított, ám már egy munkatördelést kapott, a szöveget is tartalmazó csomagot
küldtem el (17 rajz, azaz 17 oldalpár) a kiadóknak.
Ahogy már
korábban írtam, utaltam rá, bizonyos zárt körökben, bizonyos kiadók esetén
távolságtartó falakba ütköztem, azaz illedelmes, de egyértelmű elutasítással
fogadták a csomagot. Ez öt kiadót jelentett, melyek közül legalább egynek a
„meghódítása” kifejezett célom volt az anyagommal.
Egyáltalán nem
másodvonalbeli kiadónak minősíteném, ám a polgárpukkasztásban nem az élen járó,
hagyományos kiadó jelentkezett be 2016. októberében, szinte az utolsó
pillanatban, és ez volt a Szalay Kiadó, akikkel több mint 10 évvel ezelőtt már
dolgoztam együtt.
A velük való
nagyon gyors megegyezés alapján 24
kétoldalas rajzban (azaz még kellett rajzolnom hét képet), a szöveg teljes
eldobásában, és az általuk történő újra írásában állapodtunk meg.
Itt tartunk most:
24 rajz várja, hogy papírra kerüljön és meséljen Róka Úr, a takarmányboltos szelíd
kalandjairól a tyúkokkal.
1 megjegyzés:
Gratulálok, Zoli!
Megjegyzés küldése