2018. június 6., szerda
2018. június 1., péntek
Szabó Zsolt versfolyamával elkészült Róka Úr következő története. A veszélyesebb jeleneteket általában kaszkadőrökkel rögzítettük, de például ezt a beállítást egy az egyben bevállalta Böbe és családja. Egyedül Kovács G. László, a giliszta gondolta úgy, hogy a jelenet átlép a teljesítőképessége határain, ezért Őt itt a Huncut Kukac Team egyik kaszkadőre helyettesíti.
2018. március 18., vasárnap
2017. december 1., péntek
Kár...a versek tuti jók....a rajzokról had ne én mondjak véleményt!
2017. október 15., vasárnap
2017. szeptember 3., vasárnap
2017. július 23., vasárnap
2017. július 20., csütörtök
Új írónő, új mese, új cica, új fazon. Lányom szerint "érdekes a feje"...de talán ezért jó. Mert, hogy nekem egyenlőre a teccik állapotban leledzik őkelme.....(gondolkozom a nevén, de egyenlőre csak úgy spontán még nem jut eszembe, ahhoz meg lusta vagyok, hogy elővegyem a kéziratot....)
Locsolni is kellene, ma este a paradicsomot...
Kúrva meleg van....
...hogy egy kicsit életszagú is legyen a bejegyzés.
Locsolni is kellene, ma este a paradicsomot...
Kúrva meleg van....
...hogy egy kicsit életszagú is legyen a bejegyzés.
2017. június 7., szerda
2017. május 4., csütörtök
2017. április 23., vasárnap
Nos, szerencsére mindenki jól dolgozott, és a könyv remek lett. Most jön az a szakasz - ami könyvenként változó - hogy néhány hónapig tetszik a munka, aztán egyre kínosabb lesz az egész.
Hja kérem...a bogarak itt a fejemben.
Ám ez valószínűleg majd csak a rajzokra fog vonatkozni, mert Szabó Zsolt író munkája, versei remekek a könyvben. Neki külön köszönet a segítségért, ahogy a szerkesztő Tyihák Katalinnak és a kiadói felelősnek Majláth Annának is.
Hja kérem...a bogarak itt a fejemben.
Ám ez valószínűleg majd csak a rajzokra fog vonatkozni, mert Szabó Zsolt író munkája, versei remekek a könyvben. Neki külön köszönet a segítségért, ahogy a szerkesztő Tyihák Katalinnak és a kiadói felelősnek Majláth Annának is.
2017. március 9., csütörtök
2017. március 3., péntek
Paulovkin
Boglárkát, az Aranyvackor 2017-es pályázatának egyik gondozóját kérdezték,
többek között a pályázaton induló grafikusokkal szembeni
"elvárásokkal" kapcsolatban.
Kérem
megfigyelni: szó nincs benne arról, hogy a gyermeknek tessen a rajz és a könyv,
csak az alkotó, az alkotó kiteljesedése és a művészet, a tipográfia, a szakma
oldaláról vagyon megközelítve a téma:
"Végül: milyen
tanácsot tudsz adni a pályázó illusztrátoroknak?
Az Aranyvackor
kezdettől azt vállalta fel, hogy a pályamunkákat "könyves
szemszögből" nézve értékeli leginkább, vagyis fontos, hogy az illusztrátor
ne egyszerűen csak "szép képeket" készítsen a szöveghez, hanem
gondolkodjon kicsit a könyv egészében is. Az illusztráció egy különleges műfaj,
amiben a művész autonóm képi világának és az alkalmazott művészet alázatának
kell valamilyen arányban összefonódnia. A kortárs gyerekkönyvekben bevett forma
a szöveg és kép szabad kombinálása, a tipográfiai játék, a könyv fizikai
megjelenésével is olykor kreatív játékba bocsátkozó gondolkodásmód, reflektálás
a mai kor vizuális/tárgyi/kommunikációs jelenségeire. A siker kulcsa sokszor
ugyanaz, mint a tárgytervezésben: az "ismerős"-t megfelelő arányban
fűszerezni a "szokatlan"-nal. Idézem még AnnaLaura Cantonét, korábbi
Aranyvackor versenyünk egyik olasz zsürielnökét: szerezzenek az alkotók valódi
élményeket, járjanak kortárs művészeti eseményekre, kiállításra, színházba,
szemléljék a természetet, csodálkozzanak rá a régi korok mestereire
inspirálódásképpen - ahelyett, hogy az internetet vagy a könyvesboltokat bújják
a többi illusztrátor munkáit, a legújabb illusztrációs trendeket keresve.
Nagyon fontos tájékozottnak lenni, de a legeredetibb munkák könnyebben
megszületnek, ha nem követni próbálunk valamilyen bevált receptet, hanem a
saját utunkat keressük."
2017. március 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





















