Uccsó előtti oldal a képregényből, ám sajnos - vagy szerencsére - ez nem azt jelenti, hogy véget értek a szerelmesek kalandjai, hanem csak azt, hogy ennyi készült el belőle. Ez lehet, hogy egyeseket megnyugtat, lehet, hogy másokat lelkesít.
Sajnos csak akkor fogom folytatni, ha lesz rá időm....és innen kétesélyes a dolog.
Őszintén szólva ujjgyakorlatnak inbult...lehet, hogy csak az is lesz belőle.

Hm...tavaly ilyenkor már javában rajzoltam és írtam a Télapós könyvemet. Erős két és fél hónap kellett hozzá, igaz, annyi - nem kis - előnyöm volt, hogy a tizenkét nagy rajz már kész volt, azokat egy az egyben át tudtam venni, nem kellet hozzájuk nyúlni. Az eredeti kicsi rajzok közül alig használtam fel néhányat, szinte mindegyiket újra rajzoltam...és jól tettem.

Otthon felejtetem a mára szánt rajzokat. Remek.
Pedig aktuális problémát dolgoznának fel, történetesen el kellene, hogy adjanak 12 rókás mesémet...legyünk pontosak: 12 ravaszdi történetet.
Addig is, a Télapós könyvenből egy rajz, valamikor augusztusból, amikor is Télapó kabátját szértágják a molyok...

Kaptam egy telefonszámot, állítólag némi kp. befizetése ellenében egy pasi el tudja rendezni, hogy néhány napra 28 órából álljon egy nap. Aki kipróbálta, azt mondja, hogy marha fárasztó, és az ember a végére közel kerül istenhez, de legalább is a háziorvosához, ám megéri, mert néhány dolgot talán el lehet intézni abban a néhány pluszt órában. A rendszer nem tökéletes, mert váratlanul iktatódik be az ember életébe az a négy óra....egy ismerősöm a W.C.-n töltötte el. Mindegy, kipróbálom, annyi pénzt megér......de a biztonság kedvéért a Csendes Donnal járok a klozetre....

Dörmögőbe.
Álmos vagyok. Nem a nevem, hanem az állapotom.
És morcos is. Vissza kell mondanom egy 96 oldalas munkát, mert kevés hozzá az idő....

Esik az eső, és ez jó. Jó a kertemnek és jó a kiadóknak, mert nem lehet kint cselekedni, bent készülnek a rajzok....csak el ne felejtsem levenni a sáros gumicsizmát, ha bémegyek rajzolni.....
Hinye no...eddig hat miliméter!

Már megint egy hétvége. A fűnyírás és egyébb perverzitások jegyében. No meg rajz. És fűnyírás.
És ablakfestés. Egy kicsivel több alvás. És fűnyírás. Kávé 10 óra körül. Atlétatrikó és rövidgatya. Mert füvet mi így nyírunk itt vidéken. Férfiasan, keményen. Vannak krumplibogarak is.....
Halál. Már mint rájuk. Klassz a fűnyíróm, új és erős. Piros és jól mutat előttem. Zöld az atlétatrikóm.....

Tegnap - hosszú idő után először - újra ecsetet ragadtam. A színfelvitelnek egy lassúbb módja, nehezen javítható, nehezen módosítható...de micsoda ősi technika. Még élveztem is egy picit, de megmondom őszintén, nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé...maradok a kényelmes számítógép előtt! A lábam is elzsibbadt, ahogy állatam a W.C. csészén, mert hogy csak onnan lehetett elérni a klozetablakot. Fehér lesz, zománccal.
Este kárpótoltam magam, nekicsobbantam a lepo harmadik részéhez szükséges rajzok összepakolásának.

No, van itt egy harmadik leporelló is, megkezdtem a gyermekmondókák...óh nem, nem az irodalmi elemzését, hanem.....az értelmezését. A kedvencem:

Áspis, kerekes,
úti füves, leveles.
Bíbola, bíbola,
pacs, pacs, pacs.

No, aki ír nekem, hogy mit is rajzoljak ehhez...hát annak megköszönöm! Megjegyzem a régi dunna, kiskatona összefüggést is nehezen értelmezem, ahogy bezere, bezere gombocska is okoz némi fejvakarást, igaz, azért az az itt szalad a nyulacska, itt, itt, itt. befejezés azért ad valami menekülési útvonalat.

Fenti rajz természetesen nem eme mondókákhoz tartozik, csupán perverz lovagom történetét folytatnám.....

A tatárjárás során elpusztított, Cegléd mellett feltárt falu egyik házának kemencéjébe bújt és ott megfulladt család. 2005-ben találkoztam legelőször ezzel a fotóval egy újságban, majd sokáig nyomoztam utána, mert nagyon megfogott. Most itt van nálunk ez a bizonyos tatár kiállítás, ahol is fő helyen szerepel ez a kép. Találkoztunk.

" Dirmeg dörmög a medve, nincsen neki jó kedve....."
Nekem jó kedvem van, befejeztem a leporellókat.