2017. július 20., csütörtök

Új írónő, új mese, új cica, új fazon. Lányom szerint "érdekes a feje"...de talán ezért jó. Mert, hogy nekem egyenlőre a teccik állapotban leledzik őkelme.....(gondolkozom a nevén, de egyenlőre csak úgy spontán még nem jut eszembe, ahhoz meg lusta vagyok,  hogy elővegyem a kéziratot....)
Locsolni is kellene, ma este a paradicsomot...
Kúrva meleg van....
...hogy egy kicsit életszagú is legyen a bejegyzés.

2017. június 7., szerda

Készülget.
Olyan, mint a készül, csak benne van, hogy esetleges, külső tényezőktől függő dolog. Meteor, cunami, munkahely (pfff...), kicsit több sör, támadó krumplibogarak a kertben...
Készülget.

2017. május 4., csütörtök


Azt mondták, hogy rajzolgassak. Hogy csak nyugodtan, ami eszembe jut Róka Úrral kapcsolatban. Hogy úgy 48 oldalban, ahogy eddig. Én meg elhittem.
Valami nagy kaland lesz, esővel meg árvízzel. Pizsamás kezdéssel....

2017. április 23., vasárnap

Nos, szerencsére mindenki jól dolgozott, és a könyv remek lett. Most jön az a szakasz - ami könyvenként változó - hogy néhány hónapig tetszik a munka, aztán egyre kínosabb lesz az egész.

Hja kérem...a bogarak itt a fejemben.

Ám ez valószínűleg majd csak a rajzokra fog vonatkozni, mert Szabó  Zsolt író munkája, versei remekek a könyvben. Neki külön köszönet a segítségért, ahogy a szerkesztő Tyihák Katalinnak és a kiadói felelősnek Majláth Annának is.

2017. április 15., szombat

2017. március 9., csütörtök

Egy kis tanácskozás után végül is megszületett a borító, mely aztán csatlakozott a nyomdában várakozó 24 oldalpárhoz, azaz 48 oldalhoz.

2017. március 3., péntek

Március 8-án nyomdába kerül. Hogy a kutyafáját neki! Hát, kíváncsi leszek rája. Hát-tal nem kezdünk mondatot. Hát, azért ez az alkalom talán ad egy kis nyelvtani kivételezésre okot.

Paulovkin Boglárkát, az Aranyvackor 2017-es pályázatának egyik gondozóját kérdezték, többek között a pályázaton induló grafikusokkal szembeni "elvárásokkal" kapcsolatban.

Kérem megfigyelni: szó nincs benne arról, hogy a gyermeknek tessen a rajz és a könyv, csak az alkotó, az alkotó kiteljesedése és a művészet, a tipográfia, a szakma oldaláról vagyon megközelítve a téma: 

"Végül: milyen tanácsot tudsz adni a pályázó illusztrátoroknak?
Az Aranyvackor kezdettől azt vállalta fel, hogy a pályamunkákat "könyves szemszögből" nézve értékeli leginkább, vagyis fontos, hogy az illusztrátor ne egyszerűen csak "szép képeket" készítsen a szöveghez, hanem gondolkodjon kicsit a könyv egészében is. Az illusztráció egy különleges műfaj, amiben a művész autonóm képi világának és az alkalmazott művészet alázatának kell valamilyen arányban összefonódnia. A kortárs gyerekkönyvekben bevett forma a szöveg és kép szabad kombinálása, a tipográfiai játék, a könyv fizikai megjelenésével is olykor kreatív játékba bocsátkozó gondolkodásmód, reflektálás a mai kor vizuális/tárgyi/kommunikációs jelenségeire. A siker kulcsa sokszor ugyanaz, mint a tárgytervezésben: az "ismerős"-t megfelelő arányban fűszerezni a "szokatlan"-nal. Idézem még AnnaLaura Cantonét, korábbi Aranyvackor versenyünk egyik olasz zsürielnökét: szerezzenek az alkotók valódi élményeket, járjanak kortárs művészeti eseményekre, kiállításra, színházba, szemléljék a természetet, csodálkozzanak rá a régi korok mestereire inspirálódásképpen - ahelyett, hogy az internetet vagy a könyvesboltokat bújják a többi illusztrátor munkáit, a legújabb illusztrációs trendeket keresve. Nagyon fontos tájékozottnak lenni, de a legeredetibb munkák könnyebben megszületnek, ha nem követni próbálunk valamilyen bevált receptet, hanem a saját utunkat keressük."


2017. március 1., szerda

Devecsery Laci bácsi (bocs Laci) MANÓVÁR című könyvéhez készült borítóterv. A munkától én léptem vissza...túl sok szép, kellemes, bájos dolgot kellett volna rajzolnom, ez pedig se a kacska kezemnek, se az azt irányító kacska agyamnak nem ment volna.
A könyv azóta szerencsésen megvalósult.

2017. február 28., kedd

2017. január 29., vasárnap

Micike sokadik kalandja kanyargott elő Lévay Erzsi tollából, és Micike sokadik méter vonala kanyargott elő az én ceruzám kopott kis hegye alól...és mos itt tekintsünk el a pajzán kis megnyilvánulásoktól.
A leadási határidő február 5......de addig még fát is kell lehordanom a kazánházba, és darálnom kell a tyúkoknak is. Őrület ez a január vége....

2017. január 15., vasárnap

Vajon miért olyan sikeres mesekönyv illusztrátor Mauri Kunnas?
Talán, mert a hazai meserajzolók és kiadók nagy többségétől eltérően nem a művészi önmegvalósítást és a vizuális nevelést, hanem a gyermekeknek szóló mesék illusztrálását tekinti feladatának? Így egyszerűen?
Ördögtől való gondolatok ezek...!
Máglyára velem!

2017. január 14., szombat

A békák különleges helyet foglalnak el Szilágyi Lajos (Trixi könyvek) és én köztem, hiszen 2009-ben épp ezen a blogon találta meg Lajos azt a kétéltűt, mely alapján aztán megkeresett engem, hogy "nem lenne-e kedvem rajzolni egy  általa megálmodott békahős történeteihez?"
Volt.
Az itt feldobott rajzok azonban már egy saját, most megjelent Trixi könyvből valók, ahol is egy Zalán nevű békaegyeddel megeső, rendkívül izgalmas, fordulatos,  néhol drámai, néhol mulatságos, egyes helyeken megható, máskor pedig...pff, más nem jut eszembe....kalandok kerülnek elmesélésre.


2017. január 11., szerda

A papíron szanaszét hevernek az életképtelen, torz, elfuserált figurák is, akiknek soha nem adatik meg, hogy a gyermekek szívéhez férjenek. (Oh, mily megindító, szép gondolat...főleg egy pohár bor után, éhgyomorra...)
Amúgy csak a fületlenre vonatkozik, a csíkos tovább játssza a szerepét Lévay Erzsi új könyvében.

2017. január 10., kedd

Sokszor a precíz kihúzás, színezés, árnyékolás után veszik el a figura igazi dinamikája, eredeti bája. Legalább is én így gondolom...

2017. január 9., hétfő

Bütyök kutyám nem vonult végleg nyugdíjba, fel-fel tűnik néha Dörmögőék háza táján. Asszem ez alapján a rajz alapján egyértelmű, hogy a februári számban, valami farsangi kaland fogja borzolni a kedélyeket.

2017. január 4., szerda

Legyen ez az utolsó bejegyzés a "Róka Úr" munkacímet viselő könyvemmel - illetve ne siessünk annyira előre - könyvtervemmel kapcsolatban. Bízom, bízzunk abban, hogy néhány hónapon belül már a könyv megjelenésével kapcsolatban kopogtathatom itt a billentyűket.

Ám akkor ez kicsit hosszabb lesz.

Nagyjából 10 évvel ezelőtt házaltam utoljára saját könyvtervvel. Az akkor a "Télapó 12 hónapja" című nagy ívű eposzom volt, mely végül is megjelent a Tóth Könyvkiadó szíves gondozásában. Hogy hány kiadónak küldtem el, és hány elutasítás után jelentkezett be az említett kiadó, azt már nem tudom. (Elárulom: minden elutasító levelet megőrzök, hogy majd az ükunokáknak legyen min csámcsogni az ükfarter poros papírjai között kotorászva).
Arról sem tudok beszámolni, hogy vajon mennyire volt sikeres a könyv, mert a kiadókkal soha nem vagyok annyira utólagos, mindennapi kapcsolatban, hogy tudjam, mennyire fogy jól a könyv, mennyire tekintik eredményesnek az adott közös projektet.

Róka Úr történetének megrajzolásában - és mivel alapvetően rajzoló vagyok, ezért a rajzok tekinthetőek a könyv megszületésének elsődleges indokául (tudom, mintha fordítva ülném meg a lovat),  elsődleges indokom, inspirációm  Amandine Piu és Leo Timmers voltak. Ezeknek az alkotóknak a a stílusában szerettem volna csinálni valamit.

2015 tavaszán, megrendelés nélkül, saját ritmusban, senki által nem hajtva (így születnek a legjobb munkák) álltam neki, először az írásnak, majd a rajzolásnak. Hosszabb megszakításokkal készült el 17 rajz (430 x 210 mm), majd ezek után kissé leültem, elfáradtam. Hogy kissé izgalmasabbá tegyem a napjaimat, és hogy legyen tétje a dolognak, megkezdtem a házalást az elkészült anyaggal, ami azt jelenti, hogy valamennyire kicsinyített, adataiban lebutított, ám már egy munkatördelést kapott, a szöveget is tartalmazó csomagot küldtem el (17 rajz, azaz 17 oldalpár) a kiadóknak. 
Ahogy már korábban írtam, utaltam rá, bizonyos zárt körökben, bizonyos kiadók esetén távolságtartó falakba ütköztem, azaz illedelmes, de egyértelmű elutasítással fogadták a csomagot. Ez öt kiadót jelentett, melyek közül legalább egynek a „meghódítása” kifejezett célom volt az anyagommal.

Egyáltalán nem másodvonalbeli kiadónak minősíteném, ám a polgárpukkasztásban nem az élen járó, hagyományos kiadó jelentkezett be 2016. októberében, szinte az utolsó pillanatban, és ez volt a Szalay Kiadó, akikkel több mint 10 évvel ezelőtt már dolgoztam együtt.

A velük való nagyon gyors  megegyezés alapján 24 kétoldalas rajzban (azaz még kellett rajzolnom hét képet), a szöveg teljes eldobásában, és az általuk történő újra írásában állapodtunk meg.
Itt tartunk most: 24 rajz várja, hogy papírra kerüljön és meséljen  Róka Úr, a takarmányboltos szelíd kalandjairól a tyúkokkal.