2017. január 29., vasárnap

Micike sokadik kalandja kanyargott elő Lévay Erzsi tollából, és Micike sokadik méter vonala kanyargott elő az én ceruzám kopott kis hegye alól...és mos itt tekintsünk el a pajzán kis megnyilvánulásoktól.
A leadási határidő február 5......de addig még fát is kell lehordanom a kazánházba, és darálnom kell a tyúkoknak is. Őrület ez a január vége....

2017. január 15., vasárnap

Vajon miért olyan sikeres mesekönyv illusztrátor Mauri Kunnas?
Talán, mert a hazai meserajzolók és kiadók nagy többségétől eltérően nem a művészi önmegvalósítást és a vizuális nevelést, hanem a gyermekeknek szóló mesék illusztrálását tekinti feladatának? Így egyszerűen?
Ördögtől való gondolatok ezek...!
Máglyára velem!

2017. január 14., szombat

A békák különleges helyet foglalnak el Szilágyi Lajos (Trixi könyvek) és én köztem, hiszen 2009-ben épp ezen a blogon találta meg Lajos azt a kétéltűt, mely alapján aztán megkeresett engem, hogy "nem lenne-e kedvem rajzolni egy  általa megálmodott békahős történeteihez?"
Volt.
Az itt feldobott rajzok azonban már egy saját, most megjelent Trixi könyvből valók, ahol is egy Zalán nevű békaegyeddel megeső, rendkívül izgalmas, fordulatos,  néhol drámai, néhol mulatságos, egyes helyeken megható, máskor pedig...pff, más nem jut eszembe....kalandok kerülnek elmesélésre.


2017. január 11., szerda

A papíron szanaszét hevernek az életképtelen, torz, elfuserált figurák is, akiknek soha nem adatik meg, hogy a gyermekek szívéhez férjenek. (Oh, mily megindító, szép gondolat...főleg egy pohár bor után, éhgyomorra...)
Amúgy csak a fületlenre vonatkozik, a csíkos tovább játssza a szerepét Lévay Erzsi új könyvében.

2017. január 10., kedd

Sokszor a precíz kihúzás, színezés, árnyékolás után veszik el a figura igazi dinamikája, eredeti bája. Legalább is én így gondolom...

2017. január 9., hétfő

Bütyök kutyám nem vonult végleg nyugdíjba, fel-fel tűnik néha Dörmögőék háza táján. Asszem ez alapján a rajz alapján egyértelmű, hogy a februári számban, valami farsangi kaland fogja borzolni a kedélyeket.

2017. január 4., szerda

Legyen ez az utolsó bejegyzés a "Róka Úr" munkacímet viselő könyvemmel - illetve ne siessünk annyira előre - könyvtervemmel kapcsolatban. Bízom, bízzunk abban, hogy néhány hónapon belül már a könyv megjelenésével kapcsolatban kopogtathatom itt a billentyűket.

Ám akkor ez kicsit hosszabb lesz.

Nagyjából 10 évvel ezelőtt házaltam utoljára saját könyvtervvel. Az akkor a "Télapó 12 hónapja" című nagy ívű eposzom volt, mely végül is megjelent a Tóth Könyvkiadó szíves gondozásában. Hogy hány kiadónak küldtem el, és hány elutasítás után jelentkezett be az említett kiadó, azt már nem tudom. (Elárulom: minden elutasító levelet megőrzök, hogy majd az ükunokáknak legyen min csámcsogni az ükfarter poros papírjai között kotorászva).
Arról sem tudok beszámolni, hogy vajon mennyire volt sikeres a könyv, mert a kiadókkal soha nem vagyok annyira utólagos, mindennapi kapcsolatban, hogy tudjam, mennyire fogy jól a könyv, mennyire tekintik eredményesnek az adott közös projektet.

Róka Úr történetének megrajzolásában - és mivel alapvetően rajzoló vagyok, ezért a rajzok tekinthetőek a könyv megszületésének elsődleges indokául (tudom, mintha fordítva ülném meg a lovat),  elsődleges indokom, inspirációm  Amandine Piu és Leo Timmers voltak. Ezeknek az alkotóknak a a stílusában szerettem volna csinálni valamit.

2015 tavaszán, megrendelés nélkül, saját ritmusban, senki által nem hajtva (így születnek a legjobb munkák) álltam neki, először az írásnak, majd a rajzolásnak. Hosszabb megszakításokkal készült el 17 rajz (430 x 210 mm), majd ezek után kissé leültem, elfáradtam. Hogy kissé izgalmasabbá tegyem a napjaimat, és hogy legyen tétje a dolognak, megkezdtem a házalást az elkészült anyaggal, ami azt jelenti, hogy valamennyire kicsinyített, adataiban lebutított, ám már egy munkatördelést kapott, a szöveget is tartalmazó csomagot küldtem el (17 rajz, azaz 17 oldalpár) a kiadóknak. 
Ahogy már korábban írtam, utaltam rá, bizonyos zárt körökben, bizonyos kiadók esetén távolságtartó falakba ütköztem, azaz illedelmes, de egyértelmű elutasítással fogadták a csomagot. Ez öt kiadót jelentett, melyek közül legalább egynek a „meghódítása” kifejezett célom volt az anyagommal.

Egyáltalán nem másodvonalbeli kiadónak minősíteném, ám a polgárpukkasztásban nem az élen járó, hagyományos kiadó jelentkezett be 2016. októberében, szinte az utolsó pillanatban, és ez volt a Szalay Kiadó, akikkel több mint 10 évvel ezelőtt már dolgoztam együtt.

A velük való nagyon gyors  megegyezés alapján 24 kétoldalas rajzban (azaz még kellett rajzolnom hét képet), a szöveg teljes eldobásában, és az általuk történő újra írásában állapodtunk meg.
Itt tartunk most: 24 rajz várja, hogy papírra kerüljön és meséljen  Róka Úr, a takarmányboltos szelíd kalandjairól a tyúkokkal.