Legyen ez az utolsó bejegyzés a "Róka Úr" munkacímet viselő könyvemmel - illetve ne siessünk annyira előre - könyvtervemmel kapcsolatban. Bízom, bízzunk abban, hogy néhány hónapon belül már a könyv megjelenésével kapcsolatban kopogtathatom itt a billentyűket.

Ám akkor ez kicsit hosszabb lesz.

Nagyjából 10 évvel ezelőtt házaltam utoljára saját könyvtervvel. Az akkor a "Télapó 12 hónapja" című nagy ívű eposzom volt, mely végül is megjelent a Tóth Könyvkiadó szíves gondozásában. Hogy hány kiadónak küldtem el, és hány elutasítás után jelentkezett be az említett kiadó, azt már nem tudom. (Elárulom: minden elutasító levelet megőrzök, hogy majd az ükunokáknak legyen min csámcsogni az ükfarter poros papírjai között kotorászva).

Arról sem tudok beszámolni, hogy vajon mennyire volt sikeres a könyv, mert a kiadókkal soha nem vagyok annyira utólagos, mindennapi kapcsolatban, hogy tudjam, mennyire fogy jól a könyv, mennyire tekintik eredményesnek az adott közös projektet.

Róka Úr történetének megrajzolásában - és mivel alapvetően rajzoló vagyok, ezért a rajzok tekinthetőek a könyv megszületésének elsődleges indokául (tudom, mintha fordítva ülném meg a lovat),  elsődleges indokom, inspirációm  Amandine Piu és Leo Timmers voltak. Ezeknek az alkotóknak a a stílusában szerettem volna csinálni valamit.

2015 tavaszán, megrendelés nélkül, saját ritmusban, senki által nem hajtva (így születnek a legjobb munkák) álltam neki, először az írásnak, majd a rajzolásnak. Hosszabb megszakításokkal készült el 17 rajz (430 x 210 mm), majd ezek után kissé leültem, elfáradtam. Hogy kissé izgalmasabbá tegyem a napjaimat, és hogy legyen tétje a dolognak, megkezdtem a házalást az elkészült anyaggal, ami azt jelenti, hogy valamennyire kicsinyített, adataiban lebutított, ám már egy munkatördelést kapott, a szöveget is tartalmazó csomagot küldtem el (17 rajz, azaz 17 oldalpár) a kiadóknak. 

Ahogy már korábban írtam, utaltam rá, bizonyos zárt körökben, bizonyos kiadók esetén távolságtartó falakba ütköztem, azaz illedelmes, de egyértelmű elutasítással fogadták a csomagot. Ez öt kiadót jelentett, melyek közül legalább egynek a „meghódítása” kifejezett célom volt az anyagommal.

Egyáltalán nem másodvonalbeli kiadónak minősíteném, ám a polgárpukkasztásban nem az élen járó, hagyományos kiadó jelentkezett be 2016. októberében, szinte az utolsó pillanatban, és ez volt a Szalay Kiadó, akikkel több mint 10 évvel ezelőtt már dolgoztam együtt.

A velük való nagyon gyors  megegyezés alapján 24 kétoldalas rajzban (azaz még kellett rajzolnom hét képet), a szöveg teljes eldobásában, és az általuk történő újra írásában állapodtunk meg.

Itt tartunk most: 24 rajz várja, hogy papírra kerüljön és meséljen  Róka Úr, a takarmányboltos szelíd kalandjairól a tyúkokkal.