2008. július 28., hétfő

Titokban írom ezt a bejegyzést....az ágy alól....itt talán nem lát meg a családom. Szörnyű dolog fog történni, nyaralni megyünk...négy napra.
Váratlanul törtek rám, zsákot dobtak a fejemre, ütöttek, vertek és azzal fenyegetőztek, hogy kitörik a ceruzám hegyét. A kislányom sikítozott, hogy nem elég ingergazdag a környezete, hogy világot akar látni, Grand Kanyont és Kínai cukorsvüveg hegyeket...hiába mondtam neki, hogy ott a baromfiudvar, meg a patakpart, és hogy a Dörmögő főszerkesztője verőlegényeket küld apura, ha nem rajzol folyamatosan....végül is a Badacsonyban maradtunk.
Ha nem élném túl, tartsatok meg szép emlékezetetekben. Kb. egy hét múlva találkozunk. Isten adjon nekem erőt......

Ez talán az utolsó rajzom, a Dörmögőnek csináltam, ha strandolás közben nem bírná a szívem a pihenéssel járó megpróbáltatásokat, ezt tegyétek a sírkövemre.....

2008. július 24., csütörtök

Tegnap megjelent egy pasi, személyesen a görög hitvilágból, és aláíratott velem egy papírt, hogy átveszek használatra egy fő munkanélküli tanfolyamon átképzet múzsát. Kérdésemre, hogy mi van az eredetivel azt válaszolta, hogy rám való tekintettel korkedvezményes nyugdíjba küldték.
- Idegi alapon - tette hozzá.
Az új múzsa mindjárt az első alkalommal késett. ( Sajnos áttetsző volt az ő ruhája is, innen tudom, hogy varjúfészek van a hóna alatt, és lagalább 90 kiló ) Már rég rajzoltam, amikor belibegett a szobába, és megkérdezte, hogy kell-e a csókja. Nem bánta, amikor megráztam a fejemet, mert mint mondta, úgy sem ért hozzá, az átképző tanfolyamot végig aludta, tudta, hogy úgy is átengedik, kevés a múzsa, sok az önjelölt alkotó.
Kérdően nézem a kezében tartott hagymacsomóra.....mire mondta, hogy eredetileg fejőnő, de ért a kertészethez is, idefelé repültében benézett a konyhakertemben, és látta, hogy kukacos a hagymám.....
.....annyiban maradtunk, hogy eltekintek a csókjaitól, de a kertet rendben tartja.

2008. július 21., hétfő

Ötletvázlatok a készülő lepo borítókhoz. Ha igaz, hogy a párhuzamosok találkoznak a végtelenben, talán a borító ötleteim is találkozhatnak valahol a kiadóval elképzeléseivel. Ha nem a végtelenben, akkor egy kicsit odébb.

2008. július 13., vasárnap

Szerintem ez a keleti izé...ez a....na fengsui, vagy mi a fene...na szóval ez szerintem egy nagy hülyeség. S habár nem hiszek benne, azt megfigyeltem, hogy a dolgozószoba helyett a konyhasztalon szeretek legjobban rajzolni. Nem megy a rajz, ha a kenyérpirító a közelben van, és az is vacak, ha a kés a papír alatt domborodik. Viszont a kacsazsíros üveg az felér egy múzsacsókkal, annak társaságában nagyon fut a cerka, ahogy például fekvő formátumú rajzokat nagyon tudok rajzolni kloffolás előtt álló nyers disznóhúskupac mellett.
A legjobban gátolja a munkát az aranygaluska....eldobok mindent, és futok zabálni.

2008. július 10., csütörtök

Érdekesek ezek a szúnyoghálók....csak a lótetű nem jön át rajta, más minden.
Az esti, asztali lámpás rajzolásoknál a kert összes lénye látogatást tesz a papíron. Különféle molylepkék kezdik, muslincák és levéltetvek folytatják, aztán érkeznek az izék, a kis szőrösek, meg a vergődő hosszúlábúak. A Kifliarcú Lébogár még köszön is, a Szőrös Pörpönye ellenben csak káromkodik és belevizel a villanykapcsolóba, de legcukibb a Soklábú Köcsögbogár, aki hanyag tartással támaszkodik neki a radíromnak és onnan kokettál a kezemmel.....a kis disznó.

Hihetetlen, de ez a rajzocska a lepo utolsó oldalához tartozik...........

2008. július 8., kedd

Azt ugye tudjuk, hogy Ő azért teremtette a nőt, hogy a férfi ne legyen örökéletű. Az már kevésbé ismert, hogy a vonalat azért alkotta meg a nyolcadik napon, hogy a lottóban lehessen x-elni, a színeket meg azért, hogy messziről is jól mutasson, ha két teremtménye vérre megy. Mindhárom dolgot igyekszem bitorolni, a nőt, a vonalat és a színeket.
Ez a rajz itt egy korábbi képregény oldalam készítésének egy korai fázisából való....

2008. július 2., szerda

A csoda tudja, talán a meleg teszi....tegnap is rajzoltam álmomban.
...Ott álltunk sorban Noé bárkájánál..... a csepegő esőben végül már csak ketten maradtunk a hajóra felvezető palló alján, egy krumlibogár pár és én. Ekkor Noé - aki meglepően hasonlított a dörmögő főszerkesztőjére, aki igaz, hogy nő, de még is csak főszerkesztő - ránk pillantott meg a listájára, aztán intett a bogaraknak hogy mehetnek. Ekkor úgy éreztem, hogy cselekednem kell, kiáltani, hogy ezek itt gonosztevők, tennem valamit az emberiség védelmében.....és a kedvenc ceruzám testi épségével mit sem törődve, megpróbáltam agyonszúrni a krumlibogatakat. Ekkor Noé rám pillantott, és csak annyit mondott: egy Lackfy verset kapsz júliusra, leadási határidő huszadika. De szép legyen ám, pasztell színekkel......Ússz !!
A bogarak lassan felcammogtak a pallón, én a törött ceruzámra néztem, arra gondoltam, hogy a permetezőszergyárak lobbija mennyivel erősebb lehet mint a meserajzolók szakszervezetének erőlködései..... aztán lassan ellepett a víz.....
Felébredtem.
Azt hiszem beszélnem kell Júliával. Tényleg nyakamon a határidő??

2008. július 1., kedd

Ma éjszaka elvittek az Ufók, azt mondták, végre megtanítanak rajzolni. Tiltakoztam, habár sejtettem, hogy ezzel nem foglalkoznak, de aztán amikor belenéztek a fejembe, azt mondták rendbe van, nem tanítanak meg. De ha már itt a szoftver - mondták - valakibe bele kell tölteni, mert megavasodik. Gyuszi, a macskám járt arra éppen, szájában süldőpatkánnyal......
Már integettem nekik, amikor utánuk kiáltottam, hogy mondják már meg, hogy van-e Isten?
-Van - mondták - de ténylegesét tölti.
Gyuszi azóta jól rajzol. De még is csak egy macska.....
Éjszakánként lesem az eget, várom az ufókat. Csak van egy olyan szoftverük is, ami leszoktatja Gyulát saját seggének nyalogatásáról.......