A csoda tudja, talán a meleg teszi....tegnap is rajzoltam álmomban.
...Ott álltunk sorban Noé bárkájánál..... a csepegő esőben végül már csak ketten maradtunk a hajóra felvezető palló alján, egy krumlibogár pár és én. Ekkor Noé - aki meglepően hasonlított a dörmögő főszerkesztőjére, aki igaz, hogy nő, de még is csak főszerkesztő - ránk pillantott meg a listájára, aztán intett a bogaraknak hogy mehetnek. Ekkor úgy éreztem, hogy cselekednem kell, kiáltani, hogy ezek itt gonosztevők, tennem valamit az emberiség védelmében.....és a kedvenc ceruzám testi épségével mit sem törődve, megpróbáltam agyonszúrni a krumlibogatakat. Ekkor Noé rám pillantott, és csak annyit mondott: egy Lackfy verset kapsz júliusra, leadási határidő huszadika. De szép legyen ám, pasztell színekkel......Ússz !!
A bogarak lassan felcammogtak a pallón, én a törött ceruzámra néztem, arra gondoltam, hogy a permetezőszergyárak lobbija mennyivel erősebb lehet mint a meserajzolók szakszervezetének erőlködései..... aztán lassan ellepett a víz.....
Felébredtem.
Azt hiszem beszélnem kell Júliával. Tényleg nyakamon a határidő??