Egy rajz, ami az asztalfióknak készült. Ritkaság, mert ujjgyakorlatokra nincs időm.

Fiam rómainak nézi, pedig inkább olyan....izé. Minden esetre megrendelte mellé A Vikinget is.

Befejeztem a Dörmögő februári számát, feladtam a Szivárvány rajzait is, egy oldal van vissza a Trixi könyvek általam rajzolt húsvéti számából, hajnali négykor kihúztunk a szomszédban, Sanyi bácsiéknál egy borjút az anyjából, és az állatorvostól (Péter) megtudtam azt is, hogy a frissen megszületett borjút nem fordítjuk a hasán keresztül (vagy a hátán?) mert az üres gyomra megcsavarodhat, és elpusztul.

(A kérdőjelből látszik, hogy a legközelebbi elletéskor majd még rá kell kérdeznem egy két dologra...)

A meleg sapka, amit a Déduska hozott nekem, elég pocsékul áll a kerek, kun fejemen....

Ám erről nem vagyok hajlandó fényképet mellékelni.

Marad Péter, aki kesztyű helyett tehenet húzott a kezére.....

A virtuális világ pixar és disney féle lányai, női - akikkel szívesen randevúznék.
Vagy az istánáldotta-kezű rajzolójukkal.
De ha választani lehetne.....?
Inkább a csajokat választanám, az ilyen szintű rajzolást megtanulni úgy sem lehet, a szép csajok meg ugye még is csak szép csajok......

Nemes Zoli azok közé az általam nagyon kedvelt rajzolók közé tartozik, akinek a stílusa - akaratomon kívül - nagyon sokat változtatott a rajzaimon, vonalaimon.
Fegyelmezett - ez a szó jut eszembe, ha számba veszem, mit is kellene megemlíteni a munkáival kapcsolatban. Fegyelmezett, jól megkonstruált rajzok, precíz vonalak - külön érdekes a vékony és kifejezetten vastag befogó vonalak alkalmazása, játéka - és a sok, jól felhelyezett, viszonylag erős szín.
Külön kedvenceim a figurái, melyek sokszor közelebb állnak a meséhez, mint a karikatúrához.
Mert amúgy karikaturista az istenadta, és nem is akármilyen.
Blogja, honlapja sajnos nincs, pedig régóta vadászom.
Amúgy Zoli most kapta meg a Karikaturista Szakosztály Lyukas kétfilléres díját.

A múlt hajnalban rég halott "négycigányos" nagybátyámmal álmodtam (nagy verekedő volt az öreg, négy roma származású emberrel még puszta kézzel bánt el, ha több jött vele szembe, akkor a kocsma ruhafogasa, székek, esetleg szőlőkaró került a kezébe.....) és eszembe jutott - habár nem vagyok babonás - hogy vajon ezt valamiféle jel-e? Úgy döntöttem, hogy igen, ez valamiféle jel, és azóta több időt töltök a családommal, tapogatom a mirigyeimet, visszanézek magam után a vécében.....és vettem egy lottót, mert a visszalevő harminc évemben már csak itthon akarok lenni, és papír és ceruza alapon szeretnék önmegvalósítani.

Megjelent Lovász Andrea könyve, a Navigátor, benne egy szubjektív/objektív válogatással az elmúlt tíz év legjelenősebb meseíróival, költőivel és műveikkel, gazdagon illusztrálva, szépen tördelve. Belelapoztam, valóban fontos és értékes mű.
Az ajánlóban azt olvasom, hogy elsősorban gyermekeknek készült, de ebbéli funkciójában én nehezen tudom elképzelni. Korrajz ez, élvezetes, klassz, jól tálalt korrajz, szülőknek, pedagógusoknak, szakmabelieknek.
Nem lenne baj, ha valaki összehozna egy ilyet a rajzolóknak is.......és ugye ilyenkor felvetődik bennem a kérdés....hogy vajon én belekerülnék-e egy ilyen válogatásba....