Elbeszélgettem Micikével. Azt mondtam neki: Nézd cica, gond van a fizimiskáddal. Ha szerepelni akarsz a következő Trixi könyvben, menj el Lajos bácsihoz a kiadóba, és győzd meg Őt arról, hogy egy aranyos, szerethető, de vagány kis macska vagy te!
Két nap múlva felhívott Szilágyi Lajos, és közölte, Micike megkapta a főszerepet.
- Mit csinált - kérdeztem - aranyos volt, dorombolt? Hogyan győzött meg?
- Füvet rágott, aztán kihányta, parizert lopott a gépíró hölgy szendvicséből, aztán belekakált a kutya edényébe. Seggbe rúgtuk.....de övé a szerep. Végül is olyan mint egy igazi macska!

Némi bonyodalom támadt Micike körül, megtorpant a munka. Ha a macska nem, hát jöjjön a kutya....készül Bütyök következő története. Nehogy má a szabi alatt a plafont nézzem......

Cser Gábor, Az elvetemült borz című meséjének egyik helyszíne. A szereplők még sminkelnek.

Micike még nem kapott színt. A variációk száma nagy, ám mivel sok jelenet zajlik a lakásban, ahol a fejemben levő színek melegek, hajlok a kedvenc macska színem felé, azaz a szürkéskék felé. Ez talán majd megállja a helyét a szabadban zajló kalandok esetében is......melyek remélhetőleg egy sikeres start után, a sorozat következő részeiben következhetnek.

Lévay Erzsi tollából született meg Micike, aki a Trixi könyvek általam illusztrált köteteinek kilencedik darabját képviseli majd jövő tavaszi megjelenésekor. Fekszik nekem a történet, mert olyan, mint egy igazi kölyökmacska: aranyos de nem túl bájos, szófogadó de nem stréber, tisztára nyalja magát, de esetenként azért sejtük, hogy a farka tövében az a kis izé nem aranygaluska darab, hanem kakacsimbók. Kölyökmacska a javából.