Úgy terveztem, hogy addig nem nyúlok ceruzához, amíg a mese el nem készül, azonban technikai okok miatt még is úgy alakult, hogy meg kellett változtatnom a tervemet.
A múlt héten Napóleon átlopódzott a szomszéd kórteremből és megette szalonnával az összes gyógyszeremet. Két nap múlva újra elhatalmasodott rajtam a kór, és megint előjött a meseillusztrátori kényszerképzetem, kiegészítve némi skizofrén írói megnyilatkozásokkal.
Szoktam játszani. Maga az akció (piff-puff) is érdekel, de ha már mindenkit lelőttem, sokszor csak úgy nézelődök a pályán, amúgy rajzoló módon, és csodáskodom, hogy milyen klassz....
Volt nekem egy ma már nehezen vállalható rajzi anyagot felvonultató mesekönyvem (Ukk, Mukk és Fukk, a három gombamanó - ahol is a szöveg ellenben még most is nagyon ül), melyből ez a töltelék rajz végül is kimaradt. Nem örültem neki, mert - magamból kiindulva - én mindig is szeretem belepillantani a mesehősök otthonába, várába, barlangjába, és úgy gondoltam, hogy ez a rajz talán hasonlóan tetszhet majd a gyerkőcöknek, hisz megnyílik előttük annak a bizonyos Gombaházikónak a belseje.
Balassa barátom adott megbízást egy, a politikusok nyilvánosságáról, blogjairól, megnyilatkozásaikról szóló cikkének illusztrálására. Két rajzot is készítettem, rábízva a választást.
A családom szabadnapokat kapott tőlem, és viszont. A hűtőben vastartalékként bablevest halmozott fel nekem a hadtáposom. A kép talán azt sugallja, de nem, nem lábasból eszem, próbálok civilizált maradni, és ragaszkodni a tányérhoz. Robinson is megpróbált megtartani bizonyos szokásokat.....
