Én még voltam kisdobos, úttörő, nálunk még voltak példaképek. Nekem azt hiszem az első talán Gagarin lehetett. Aztán ez az egész példaképesdi elmúlott…de a csuda tudja, én lehet hogy megmaradtam kisdobosnak. Manapság egy madarat kedvelek nagyon (látjátok, azért a példakép szót kerülöm) s ez madarat, akit úgy hívnak, hogy M a r a b u.

Szerencsére volt lehetőségem megismerkedni vele, s voltak olyan idők, amikor néhány évig még egy lapnak is dolgozhattunk ( nem hiszem, hogy ő erre úgy emlékszik vissza, hogy az Őszivel dolgozhatott együtt…)

No és azoknak, akik hasonló módon kedvelik a munkáit, most elárulom, - de csak azért, hogy megpukkadjanak, - hogy én aludtam is M a r a b u családi fészkében, ismerem a tojóját is, és láttam a tojásiból kikelt fiókáit is! Fürödtem a fürdőkádjukban, és reggelire felvágottakat öklendezett elém a tojója. És M a r a b u már meghívott engem palacsintára is a Batthyányi téri palacsintázóba, ahol is megígértem neki, hogy legközelebb majd én hívom vissza, de ez azóta sem történt meg. És legutóbb is fizetett nekem egy borkóstolónál fincsi kis tokaji aszút, és ott is megígértem, hogy majd legközelebb…..

No, szóval én nagyon örülök, hogy ennyi visszahívással tatozhatok M a r a b u –nak! Éljen soká és alkosson a mi madarunk!