2009. június 26., péntek

Egy - egy rajz kiszínezésénél sokszor semmi koncepció nincs arról, hogy mivel is kellene kezdeni. Egyszerűen csak megtörténik a dolog, legtöbbször a leginkább egyszerűbb, vagy - érdekesebb esetben - a rajzolót leginkább érdeklő elemek mentén, végére hagyva a zűrösebb, kevésbé érdekes területeket. És persze lehet fordítva is.
Mint itt látszik, Bütyök eme történetében leginkább azt szerettem volna látni, hogy miképp is működik az éjszakai színezés, ami egybe esett azzal is, hogy ezekkel a rajzokkal lehetett a leggyorsabban haladni.
A titkokról ennyit.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Már megint 1 hónappal korábban kell megtudnom a titkot. Morr!

Majd adok én éjszakai színezést, meg fekete árnyékokat! Minden művész ennyire öntörvényű, akaratos, és exhibicionista?

Fogok rajzolni egy pitbullt, amelyik minden alkalommal lenyel egy békát a készletedből, aztán lehet jajgatni, meg tehenekbe nyúlkálni!

Őszi Zoltán írta...

Ja, és hamarosan lesz kecskefejés is ! Az lesz ám a nagy buli !

Névtelen írta...

Kecskefejésről kérek fotót!
Lehet rajz is. Nagyon szeretem a bolondos állataid.

És Bütyök történetét imádják a kiskorúak.