Először Lovász Andrea egyik hozzászólásában, aztán Marabuval való beszélgetés során merült fel, hogy vajon a rajzoló mennyire kell, hogy elfogadja, kritizálja a kapott szöveganyagot? Marabu szerint - aki a ceruza ezen végén áll - ha neki nem tetszene, valószínűleg visszaadná. Én a kamionos örömlányok közé tartozom, örülök ha lefékez mellettem egy tizensok kerekű Scania, és ha lekászálódik a fülkéből egy szőrös albán........hát jöhet. Na jó, egy kicsit talán válogatós vagyok, egy-két pózt nem vállalok, de azt sem finnyásságból, hanem tehetségemnél okán, hisz tudvalevő, hogy születésemtől fogva fél lábú, derék fájós vagyok.
Gyanítom, álláspontomban van támadható elem, de az is igaz, hogy szabály sincs arra, hogy ki, hogyan boldoguljon a soron.
Vélemény?

Láttam az UP-ot. Jó, jó, de nem az igazi. Nyomába nem ér Wall-e-nek. Ez utóbbi első fél órája, a maga némajátékával.........egyenesen zseniális.

Visszatérve az előző bejegyzésre: asszem néha belefér a magamutogatásba az is, ha egy-két alkalommal bevalljuk, hogy bizony - tapasztalat ide, W.C. papír oda - tisztálkodás közben azért néha kakis lesz a kezünk. Na jó, persze a buszra azért nem úgy szállunk fel, hogy mutogatjuk is, de néha, olyan szűk baráti körnek mint TI itt, bevallhatjuk.
Ezt a fenti rajzot is megvágtam mielőtt ide tettem volna, mert bizonyos részek inkább gyengítették mint erősítették.

Svéd megkeresés, magyar vázlat................magyar kudarc.
Egyenlőre!
Ám nem adom fel.

Nyomdában a második Trixi könyvem. Visszagondolva: olajozottabban ment a rajzolása mint az elsőnek, talán mert már pontosan tudtam, hogy Lajosék mit várnak tőlem. Csupán néhány felhő kívánt utómunkálatokat, és a borító, mert abban elsőre nem sikerült a közös nevező megtalálása.
Ez a drámai jelenet is ebből a borítóból származik.

Mindenki olvashatta az előző bejegyzésem utáni hozzászólásban: utasítva lettem a medvedivat fokozott nyomon követésére. ( A magánlevelezést még nem is láttátok, szitkok és fenyegetések, máglyahalál és divatfotók - igen, DIVATFOTÓK - voltak benne.)
Amiért mégis életben maradok, annak oka az, hogy teljesen jogos az inkvizítor felszólítása, és hajlandó vagyok visszavonni a tanaimat. Valljuk be, kissé átgondolatlan, sztereotip a ruházathoz való hozzáállásom. Ez már alakítva volt egyszer, akkor a baseball sapkáról lettem leszoktatva Főnéni által, most a masni, a kötény, a pöttyös ruha következik, és jön a tanga, a szilikonos melltartópánt.....

A világegyetem egyre gyorsuló ütemben tágul, és a tudósaink titokban elkezdték felvásárolni a vajkészleteket. Nagy tételben, mert, hogy az időfaktor kissé bizonytalan. Ezekhez a problémákhoz képest micsoda piszlicsáré kis nyafogás az, hogy nem tudom, Dörmi-mama hord-e titokzoknit?

A számítógép elkényelmesíti az embert, illetve kiküszöböli a sok radírozást, papírkosártelítődést.
Régebben illett nagyjából egyben megrajzolni egy rajzot, manapság a zűrösebb elemeket utólag illesztjük a rajzba. Mármint mi, akik rászorulunk erre a kis csalásra.
Szolgálati közlemény: Bocs Főnéni, hogy egy kissé előreszaladtam az egyik Dörmis rajz megszellőztetésében....de hát a blog arról szól, hogy arról írunk, ami foglalkoztat bennünket. Meg egy kis exhibicionizmusról.

Úgy alakult, hogy néhány hete felhívott Főnéni - sőt....nem is.....hivatalos levélben felkért - hogy rajzoljam én Dörmi medveállatbocs kalandjait a Dörmögőben. Utoljára akkor lettem olyan ideges, mikor Gyöngy Kálmán barátom - vagy 15 éve - szólt, hogy rajzolhatok az akkor éppen újraalakuló Ludasban. Akkor is, most is igen nagy felelősséget éreztem, mert ugye a Ludasban nem akárkik mellett rajzolhattam (megjegyzem felejthetően), most meg hát ugye, még is csak egy Dörmi a tét, amit annak idején mondjuk Dargay mester rajzolt..........
Most sem akárkitől vettem át....Varga Zerge Zoli neve ugye minőséget jelent.

Találtam borító terveket is...mármint a Télapóshoz.
Nekem nagyon tetszik a fekete alap, mert, hogy egy jó rajz jó színeit határozottan kiemeli, figyelemfelkeltővé teszi. Alapvetően elegánssá teheti a könyvet.
Emlékszem, én fekete borítóban gondolkodtam, sok pirossal és sárgával, de azt hamar elutasították. Ez után következtek többek között az itt, feljebb látható próbálkozások, egy egy jelenettel, nagyobb figurákkal. Ez sem jött össze....végül egy belső rajz lett átdolgozva a borító számára.