Rocksztár koromban egyszer találkoztam a királlyal. Egy papírszalvétára skicceltem fel, míg ő egy toalett papírfecnire rajzolt le engem. Ha élne, és lenne blogja, ő is biztosan feltenné az én képemet, és azon elmélkedne, hogy "vajon mi is lehet azzal a kunfejű, kemény rockerrel, a távoli Mandzsúriából....vagy Magyarországról....a franc se tudja, hogy hogyan is hívják az országát, csak az biztos, hogy Bukarest a fővárosa....."

A Szivárvány c. gyermeklapnak készült Bill kapitány rajza. Kalóznak van ábrázolva őkelme, pedig Bill egy egyszerű halász, akinek lábát egy veszett biztosítási ügynök harapta le, még abban az időben, amikor Bill akárkit beeresztett a lakásába.

Hetek óta nem jutok el Púpföldére. Lassan lejár a vízumom, a színészeim szétszélednek, egyesek pornóznak, mások a Mónika saóba vállalnak szerepet.
Viszont Gáspár Sándor Kossuth-díjat kapott, amivel nagyon egyet tudok érteni.

Marabu mester már megen jól megaszonta !

Vagy két hónapja felhívott egy kevésbé ismert nagyvállakozó titkársága, és beszélgetésre invitáltak Budapestre. Kiderült, hogy egy 10 éves mecenatúra program keretében engem is meg akarnak mecenálni. Azt kérték, mondjak egy összeget, amellyel olyan egzisztenciát tudnék biztosítani magamnak, mellyel nyugodt alkotó körülmények közé kerülnék, természetesen egyébb főállású nunkahely nélkül. Néhány nap gondolkodási idő után - félve - de végül is bemondtam az összeget, mely nagyjából egyezett az ő elképzelésükkel. Most úgy érzem, nyugat európai rajzolói életszínvonalat nyújt az havi támogatás, mely kb. hétszerese a ma, egy munkahellyel és rajzolói mellékállásokkal keresett bevételemnek.

Aztán felébredtem. Kiderült, a lányom egyik kemény plüsskutyája került az amúgy is fájós derekam alá, attól álmodtam ezt a hülyeséget....
....hülyeséget....hülyeséget......hülyeséget....

Ez az a jelenet, ahol majdnem kenyértörésre került sor Adrián és köztem. Több pénzt kért, mert hogy veszélyes a jelentet. Hiába mondtam neki, hogy a mesét, a rajzokat még el sem adtam, hogyan tudnék én többet fizetni....már az is hülyeség, hogy egyáltalán kibeszélem, hogy milyen gondjaim vannak a szereplőimmel!
Aztán persze megcsináltuk a jelenetet, Adrián elhányta magát a kötél végén, a Nagy Kövér megvadult és egy állatorvosnak kellett lecsillapítania altatólövedékkel, a Törpe Törpék meg nőt kezdtek akarni a pihenőbuszba. Huh, de sokára lesz kész ez a mesekönyv !!

Középen, a tarisznyás az új fiú, egy ügynökség kölcsönözte ki erre a jelenetre. Sokak szerint egy új Brad Pitt....hát nem tudom, tehetséges az biztos, de itt csak rohanni kellett.... Minden esetre jó fizimiska, ha meg tudunk egyezni, alkalmazom végig a könyvben.
Adrián kicsit pattogott, hogy "veszélyes a jelenet" de itt még nem is volt sejtése a következő képről.....

Van élet Púpföldén túl is. Remélem ezt kedvenc főszerkesztő asszonyom, Bütyök keresztanyja is elhiszi.

Ezt a képet kifejezetten Alsólekvárföldi Adrián kérésére tettem fel, mert szerinte az eddig elkészült képek közül ezen nyújtja a leghitelesebb alakítást." Drámait" - ahogy mondta, mert hogy szerinte ez egyfajta csúcspont a történetben, amikor is Ő, a lekvárkészítő mester benéz a lekvárospolcok mögötti Törpe Törpe alagútba. Vitatkozni nem akartam vele, még az kell, hogy megsértődjön, és kilépjen a történetből....

Alsólekvárföldi Adrián kalandjai folytatódnak, most még csak fekete-fehérben. Jobbról a második Törpe Törpe közben nem járult hozzá a képének a közléséhez, úgy hogy az nem szerepel majd a képen, helyette új szereplőt kell majd alkotnom. Nem is baj, elég pocsék a fizimiskája ennek itt, örülök, hogy végül is elválnak útjaink! (A kis önérzetes hülye)