Az egyik legjobb. Loic Jovanuigot, akiről semmit, de semmit nem tudok, csupán van pár könyvem tőle.

Mit nekem rajzolás, ha lehet tehenet elletni.....mert ugye kinek szólnak, ha a falu egyetlen tehenes gazdájának ellik a barma.....hát persze, hogy nekem !
Ez a látvány fogadott amikor belépék az istállóba...Csanát, a helyi ellető mestert valami megpórbálta behúzni a tehénbe! ( Csana amúgy nagyon ott van az elletés mikéntjében, de a honlapját ne keressétek, ellenben mindig megtalálhatjátok a helyi csárdában. Most is onnan érkezett és a csata végeztével oda is távozott. )
Csana amúgy némi nyúlkálás után megállapította, hogy a jószág ott bent elvétette az irányt, azaz farfekvéses. Próbált hátul valami fényt beengedni, hogy arra talán kifelé jönne a barom, de sajna amaz nem vette a lapot.
Eme díszes kompánia várta a kimeneti oldalon a kis barmot. Nem is lenne csoda, ha e miatt akart volna inkább bent maradni.
Nos hát....szerénységem. Hátul némi szaros, valaha meszelt fal, kezemben kötél, a kötél végén a bornyúú. Én is nagyon erős vagyok, hát még a többiek, akik a kocsmából jöttek !! Ám még így is megértük kihúzni a kis fenevadat!
Még a szerencsétlen kismamát is seggre rántottuk, a jászólt odébb húztuk, az istálló falát behorpasztottuk, és még a szomszéd telken, a kutat is arrébb mozdítottuk......a nagy húzásban.
Íme Ő....egy életre keltő vödör víz társaságában. Nagyon elcsigázott volt szegény, amit nem is csodálok, hisz ha engem is a lábamnál fogva húzna egy csomó parázna, gumicsizmás, pulóveres, sörszagú ember....hát én is csak feküdnék egy darabig a szaros szalmán!

Habár jómagam is cirkafirkáltam viccesnek szánt helyzeteket feldolgozó rajzokat, mindig rá tudok csodálkozni, hogy vajon hogyan is születhetnek ezek a viccek, mi lehet megszületésük asszociációs alapja....vagy mifene. Fentit M a r a b u nál találtam, nem kis örömömre. Remek. Aranyos.
Másrészt újra csak az jutott eszembe - a háttérben látható izgalmas kis facsoportok láttán - hogy de jó lenne, ha M a r a b u egyszer gazdagon illusztrálna egy hülye kis mesekönyvet. Remek világot tudna teremteni - erről meg vagyok győződve.
Arról ugye kevesen tudnak, hogy fent említett mester illusztrált gyermek verseskönyvet......
......no, jó, közkívánatra a jövő héten beszámolok eme kalandról.

Hát...nyugodtan alhatok, engem sem lopnak el az eszemért......több mint 10 éve csodálom Mauri Kunnast, de eddig még eszembe sem jutott utána nézni a hálón! Itthon én három könyvéről tudok, de mint honlapjáról kiderül, kint ő egy termékeny és felkapott alkotó. Nem is csodálom. Gyerek fejjel is szerettem volna, és most is jót szórakozok a rajzain. Nem művészkedik, nem értelmezi újra a meseillusztrációt, egyszerűen csak mesét rajzol. Zse-ni-á-lis !
Jó lenne több könyvéről tudni kis hazánkban is.

Kötelező olvasmányaink egy újabb része jelent meg a közelmúltban, a Kázmér és Huba 4. része. Örömmel tölt el a dolog, nem gondoltam volna, hogy megérjük a harmadik rész megjelenését....hisz nem olyan hálás, és tuti profitot hozó dolog ennek a rétegműfajnak a pártolása kis hazánkban. Lehet, hogy a siker Kázméréknak köszönhető?

Nos, az internet csak annyira információ-gazdag, amennyire mi tesszük. Ha Dargay nevét beírjuk a keresőbe, szinte csak Vukkokat dobál ki....azok az általam istenített nagy pannók sehol sincsenek. Ezt a két képet a Jambus és Marcipán c. könyvből ollóztam, már közelít ahhoz, amit a mestertől igazán látni, mutatni szeretnék. Pont.

Néhány éve egy belső pályázat keretében új arcot kerestek Dörmögő Dömötörnek. Hetekig ment a huzavona, már egyedül maradtam, de a figurákkal mindig volt valami apró gond. Végül feladtam.

Dr. Gáspárt eddig is szerettem és irigyeltem ( a rajztudásáért ), de most, hogy egy igazi meseillusztrációt találtam a a blogján, még jobban belopta magát a szívembe. Mondjam azt, hogy szerencse, hogy nem a meseillusztráció felé kacsingat......?

Na, válogattam néhány békát. Van otthon egy száraz kamasz varangyom is....szegény beleugrott a macskák lábosába, és estére mumifikálódott a napon. Épp nem volt mese, amihez felhasználhattam volna, így hát félretettem, majd jó lesz nyakláncra, medálnak.
Most mit néztek.....mi így élünk itt vidéken.

A békák hálás rajztémák. Van egy tóra való belőlük a gépemen, mindig bevethetőek egy kis mellékszereplésre, egy kis helykitöltésre, egy kis butanézésre. Az sem baj ha genetikailag sérültek, mint ez itt. Nincs keze. Valami csernobili kis történet volt, félfejű gyerekkel, beszélő macskával, beheggedt szemű, kezetlen békával. Asszem pártelnökké változott, ha megcsókolták. De nem csókolták meg, mert a kis királylánynak összenőtt a szája.