Nem minden karikatúra ám a világban.
Lassan talán lesz valamiféle információ arról, hogy a Télapós idénykönyv hogyan fogyott 2007 karácsonyán.

Na, ezzel a rajzzal aztán semmiféle közösséget nem vállalok, nem is tetszik, nem is én tettem ide fel, nem is értem, nem is én rajzoltam....

Tudom, többen megijedtek, hogy tegnap nem írtam, de megnyugtatok mindenkit, semmi bajom, jól vagyok ! Rendes volt tőletek, hogy féltettetek! Hálából itt egy rajz, mely szövegét mindenki kedvére átalakíthatja politikai beállítottságához mérten a két nagy pártvezér nevével behelyettesítve! Nem árulom el, hogy én kinek a nevét írnám be szívesen !

Ahogy itt napról napra okosakat próbálok írni, rá kell, hogy döbbenjek, mennyi igazságtartalma is van ezeknek a rajzoknak. Akár a magam életéről is rajzolhattam volna ezt itt fent...pedig nem ez volt a célom. Csak hát a tudatalattim. Lehet, hogy meg vagyok sértődve Istenre?

Leopold és Szigfird. 2007-ben hozta le történeteiket a Dörmögő. A csuda tudja, egészében véve nem tekintem olyan sikeres sorozatnak mint mondjuk Télapót vagy a Gombamanókat. Pedig a figurák nem voltak rosszak, színben is, fizimiskában is lehetőségük lett volna komolyabb karrier befutására, de hát ezek...ezek a mesefigurák nem éltek a lehetőséggel, és ellinkeskedték a dolgot.
Ha nekik ez jó.......?

Mostanság sokan bujkálunk Gary Larson köpönyegének ráncaiban...ami végül is nem baj...hisz ami jó, az jó. Na persze nem érhetünk a mester nyomába, de legalább megpróbáljuk. Ezekből a kísérletekből már eddig is feltetem jónéhányat, és ez után is szándékozom majd bemutatni az általam jobbnak ítélteket.

Vidéken élek...na! Jó levegő, napsütés, szalonna és hagyma, gumicsizma, bohém kis kalandok.....
Ja, és Valentin nap van !

No, lássuk a második oldalt szerelmet hajkurászó lovagunk kalandjaiból...természetesen sokak kérésére.

Hát már megint kezdődik! Régebben, ha jött a tavasz, a magukra valamit is adó emberek vérük zubogásától hajtva, - uccu neki- mentek ki a szabadba kettyinteni. Manapság meg...
Én inkább kettyintenék........

Van egy ismerősöm, most tanul mindenféle agybanézős dolgokat. Szegény, mindig zaklat, hogy belenézne az én fejembe is....nem is sejti....

Kamasz a fiam...a fizetésem lehetne több is....ugye adja magát a konfliktus helyzet!

Láttatok már teheneket legeltető pásztort? No az maga a béke. Ha menekülni akartok a világ bajai elől, vegyetek egy csokor tehenet, aztán irány az erdő alja. Most már lehet kapni olyan kutyát, ami jelzi, hogy merre van a határban a mobiltorony, így érdemes annak a környékére terelni a jószágot, de a Ferinek (topmenedzser, de nyaranta nálunk tereli a disznókat, és rettenetesen hosszúakat tud köpni, amit nagyon élvez, mert azt mondja, hogy náluk az irodaházban ezt nem lehet) van olyan mudija, ami kiássa az üvegszálas matáv kábelt, és meg is tudja krimpelni, úgy hogy Feri nyugodtan tud internetezni a teheneket követő bögölyfelhőben is.

Idióta korszakomból egy kép, amire M a r a b u a következőket rittyentette a Kretén magazinban:

Magyar sikerek a nemzetközi porondon. Dr. Slaug Zsombor lóhimbai kisállattartó, a 2001-es Koppenhágai Májmételyfesztivál Pöttyösmétely Kategóriás díjnyertes tenyésztője, a Nagy Aranybeöntés Díj átvétele után.

Mindezek a Kisállatartó c. szaklapban, mely éppen abban a hónapban ezzel foglalkozott:

A MÁJMÉTELY

Ez a kedves, dallamos nevű kis házikedvenc méltán szeretett és dédelgetett háziállata sok-sok kisállatrajongónak. Ez a gazdijához híven ragaszkodó szerény kis élősködő nem igényel sok gondozást. Séta közben sem kell félni attól, hogy elkóborol, ugyanis kicsiny tapadókorongjával hűségesen csimpaszkodik a gazdi bélrendszeréhez, vagy külső hámszöveteihez.

Társas lény. Szereti, ha a hátát vakargatják. Nem féltékeny, elfogadja a gazdi más partnereit is: néha átvándorol a család egyéb tagjainak a bélrendszerébe , sőt, a többi kis háziállatot sem utasítja el. Aztán persze mindig visszatér a gazdihoz.

A májmétely valóban kisállat. Kert nélküli házban, panellakásban is tarthatjuk, nem zavarja a szomszédokat hangos ugatással, vagy röfögéssel, nem harapja meg a lépcsőházban lakó kisgyerekeket, egyszerű, csendes, szolid társ. Növekedéssel sem okoz kellemetlen meglepetéseket, mint például némely házi galandféreg, amelyik akár három méteresre is nőhet, és kilóg az erkélyre is. Nem, nem. A májmétely megbízható élősködő, méltán vált sok-sok állatbarát kedvencévé.

Méret: kisállatkategória, a gazdi zsírszöveteiben is elfér

Szín: változatos, a gyűjtő igényeinek megfelelően csíkos, foltos, terepszínű és tetovált változatban is

Előnyei: ragaszkodó, vidám, intelligens, szobatiszta

Hátránya: szereti a Dzsordzs Májkel számokat, és hangosan fújja az orrát

Próbálok aktuális lenni, kezemet, szememet rajta tartom a közélet ütőerén. Tudjátok, hogy a veréb is védett madár? És hogy öreganyám csak tiszta forrásvízzel vizezte a tejet, amit előtte vasárnap felszenteltetett a pappal? És a szomszédom kezet mos, mielőtt verné a feleségét?

Szívem csücske. Legalább is még az. Egy darabig. Mert hogy idővel nehezen vállalom fel a munkáimat. A fizikai kísérleteket bemutató könyv után végre megkezdhettem ennek a könyvnek a rajzolását.

Télapó 12 története 2006-ban, havi részletekben jelent meg a Dörmögő Dömötörben.( Itt is köszi Cser Gábor főszerkesztőnek, aki oly sok mindenben segített engem ) Még csak novembert írták, két rész vissza volt az újságban, amikor már összekészítettem a promóciót és megkezdtem a házalást a kiadókhoz. Hogy hányhoz? A csuda tudja. A lényeg, hogy 2007 februárjában a Tóth Könyvkereskedés keresett meg, hogy nosza, érdekli őket az anyag. Az már az elején biztos volt, hogy egy normális méretű könyvhöz kevés a rendelkezésre álló szöveg és rajz, úgy hogy izgultam, végül is milyen terjedelemre rendelik meg a könyvet. A megszülető 64 oldal azt jelentette, hogy a szöveget háromszorosára kell bővíteni a rajzokat nem különben.

Aztán majdnem baj lett, mert hogy a Fizikai kísérletes könyv elvitte az időt, és a Télapóra kijött vagy másfél hónap…..volt néhány pocsék napom, aztán nehéz szívvel felhívtam a kiadónál az összekötőmet és lemondtam a lehetőséget…szerencsére nem fogadták el, rugalmasak voltak, és még adtak egy hónap pluszt, azaz két és fél hónapot.

Nos, jó egy munka volt. Mint kiderült az eredeti szöveget teljesen újra kell írni, csak az alapsztori marad minden hónapnál. A rajzoknál hasonló volt a helyzet, szinte csak a nagy, egész oldalas rajzokat tartottam meg, a többit mind újra rajzoltam. Jól tettem, az újak sokkal jobbak lettek, jobban illettek egy könyvhöz, jobban illeszkedtek egymáshoz.

Szerencsére a kiadó megtisztelt azzal, hogy igen jó papírra nyomtatta a könyvet, ami ugye rengeteget számít a grafikánál, annak színeinél.

Ha már népművészet, had ajánljam jó szívvel az egyik tehetséges alkotónkat, kinek munkái a legkeresettebbek közé tartoznak nem csak itthon, de hál’ Isten már külföldön is. Ám a reklám mindenkinek mindig elkél, így hát hölgyeim és uraim: vásároljanak hímes tojást ettől az alkotótól itten:

www.tojasfestes.extra.hu
www.baloghildiko.multiply.com

Jó szerencsém vagy tizennyolc éve a tárgyalkotó népművészek (faragók, szövők, tojásfestők stb….) közé vetett, s megismerhetem hazánk legtehetségesebb alkotóit, itt Somogyban, szűkebb hazámban. Velük kapcsolatos életem egy fontos állomásához érkezik, mert hogy úgy néz ki, sikerül egy több éves tervezési és vagy két éves gyakorlati munkafolyamat után megjelentetni a fenti képen látható könyvet, melyet volt szerencsém szerkeszteni. Hét somogyi faragó hét csodálatos szarukürtje, ivótülke található az albumban, vagy 200 fotóval illusztrálva, 22 oldalnyi szöveggel a szürke marhákról, a szarudíszítés elméletével, gyakorlatával. Nosza, rajta, akit érdekel írjon, a könyv megvásárolható! egyesulet kukac freemail.hu

Én még voltam kisdobos, úttörő, nálunk még voltak példaképek. Nekem azt hiszem az első talán Gagarin lehetett. Aztán ez az egész példaképesdi elmúlott…de a csuda tudja, én lehet hogy megmaradtam kisdobosnak. Manapság egy madarat kedvelek nagyon (látjátok, azért a példakép szót kerülöm) s ez madarat, akit úgy hívnak, hogy M a r a b u.

Szerencsére volt lehetőségem megismerkedni vele, s voltak olyan idők, amikor néhány évig még egy lapnak is dolgozhattunk ( nem hiszem, hogy ő erre úgy emlékszik vissza, hogy az Őszivel dolgozhatott együtt…)

No és azoknak, akik hasonló módon kedvelik a munkáit, most elárulom, - de csak azért, hogy megpukkadjanak, - hogy én aludtam is M a r a b u családi fészkében, ismerem a tojóját is, és láttam a tojásiból kikelt fiókáit is! Fürödtem a fürdőkádjukban, és reggelire felvágottakat öklendezett elém a tojója. És M a r a b u már meghívott engem palacsintára is a Batthyányi téri palacsintázóba, ahol is megígértem neki, hogy legközelebb majd én hívom vissza, de ez azóta sem történt meg. És legutóbb is fizetett nekem egy borkóstolónál fincsi kis tokaji aszút, és ott is megígértem, hogy majd legközelebb…..

No, szóval én nagyon örülök, hogy ennyi visszahívással tatozhatok M a r a b u –nak! Éljen soká és alkosson a mi madarunk!

Észrevettétek, hogy a könyvkiadók soha nem télen adnak melót az embernek, amikor kint hordja a szél a havat, farkasok huggyoznak jégcsapot a fák tövébe, és semmit sem lehet a magamfajta vidéki embernek a ház körül csinálni?

Márciusban, (2007) naná, hogy márciusban kaptam két nagy melót a Tóth Könyvkereskedéstől ( az Isten áldja meg őket ezért persze, és jól jegyezzék meg a nevemet és a címemet) márciusban, amikor faluhelyen elszabadul a pokol. A fű nő, a fák metszőolló után sóhajtoznak az ereszcsatorna csepeg, a sóderből beton akar lenni…..

Ez volt az első könyv, Sinkó Andrea kézirata alapján egy érdekes, otthon is elvégezhető fizikai kísérleteket bemutató kiadvány. Jó munka volt, sok apró rajz, a csuda tudja, több mint kétszáz….

Na, szóval ő Menyhért.

Egy kávéért vettem Szíva Laci dezsdveremtől ezt a figurát, melyet egy unalmas munkahelyi értekezletünkön, az ő kellemesen gyermeteg, őszinte stílusában vetett papírra. (Valahol a papíron ott voltam én is, azt hiszem szaros vasvellával, gumicsizmában, ahogy szerinte egy valamire való vidéki csávóhoz illik)

Ebből a figurából született Menyhért, aki most a Dörmögő Dömötörben nyomul, színesben, ellenállhatatlanul.

Ez a sokadik ilyen rajzom ebben a témában...
...nem, nem nincs ilyen irányú tapasztalatom, nem az emlékirataimat szeretném illusztrálni ezekkel a rajzokkal, mint ahogy azt egyesek állítják. Nem mondom....amikor fent a hegyen őriztük a Pityuval a birkákat...hosszú téli éjszakákon, amikor már a zseblámpa is alig pislákolt...volt, hogy behoztunk egy - egy kis göndörszőrüt, és....és megkértük, hogy meséljen Sanyi bácsiról....akik aztán "OLYAN" volt. És ő mesélt...

Milyen egyszerűnek tűnik képregényt rajzolni. Látszólag mily egyértelműen fonódik össze a szöveg és a kép, milyen könnyedén gördítik közösen előre a történetet. Ez az egyértelműség vesz rá könnyedén sok embert, hogy belevágjon az alkotásba…hogy aztán néhány oldal után csendben elvérezzen.

2007 tavaszán, midőn éppen időmbe belefért, jómagam is belekezdtem egybe. Így utólag belegondolva, magam sem tudom megmondani, mért éppen lovag, és miért éppen kecske. És miért éppen azt teszik, amit.

Akkor tavasszal, nyár elején hét oldal készült el, ( azért volt ám más dolgom is) s csupán decemberben tudtam folytatni, két oldallal. Azóta állok.

Ez itt az első oldal, de szándékozom megmutatni a többit is.

Alapvetően nem hiszek a paranormális dolgokban, ám éltem meg már olyan pillanatokat, amikor is nem lett volna ellenemre, ha léteznek ilyen állapotok. Testen kívüli élményre vágytam például, amikor életem legcsúnyább nőjével maradtam kettesben egy házibulin, és annak sem lennék ellenére, ha egy egyszerű kiselefánt szoba közepére helyezésével, néhány centit ide-oda felszedhetnék. Talán ez a rajzom is így született.

Blogom első bejegyzése, egyfajta tapasztalat, hogy mi is ez, hogyan is működik. Méretezés, meg kinézet és ehhez hasonlók. És, hogy jó-e ez a magamutogatás.
Majd meglátjuk.
Üdvözlet mindenkinek!

Őszi Zoltán