Az általam igen nagyra tartott Ficzere Kyrúnak is csináltunk kiállítást annó Kaposváron, abban a bizonyos Petőfi Könyvtárban, Wágner Zitával.
Ez a kép azért érdekes, mert egy korszakom lezárásakor készült. Történt akkoriban, hogy kitaláltam, a jobb nadrágszáramat levágatom és mezzítelen, szőrös lábszárral mászkálok a városban, ezzel is kihangsúlyozva egyéniségemet. Épp a Kyrú kiállítását raktuk fel Zitával, amikor szegényből kibukott, hogy milyen rémisztő is vagyok így. Ott, a történelmi könyveket tartalmaző polc és a síró könyvtárosnő mellett döbbentem rá, hogy át kell értelmeznem a világról vallott nézeteimet. Hirtelen normális lettem, de sajna a nadrágszáram nem nőtt azonnal vissza....így hát az érkező könyvtárlátogatók elől rögtönzött paravánok - szegény Kyrú képei - mögé kellett, hogy bújjak. Életemnek ezt a rövid, fél órás időszakát örökíti meg ez a kép.