Egy rajz, ami az asztalfióknak készült. Ritkaság, mert ujjgyakorlatokra nincs időm.

Fiam rómainak nézi, pedig inkább olyan....izé. Minden esetre megrendelte mellé A Vikinget is.

Befejeztem a Dörmögő februári számát, feladtam a Szivárvány rajzait is, egy oldal van vissza a Trixi könyvek általam rajzolt húsvéti számából, hajnali négykor kihúztunk a szomszédban, Sanyi bácsiéknál egy borjút az anyjából, és az állatorvostól (Péter) megtudtam azt is, hogy a frissen megszületett borjút nem fordítjuk a hasán keresztül (vagy a hátán?) mert az üres gyomra megcsavarodhat, és elpusztul.

(A kérdőjelből látszik, hogy a legközelebbi elletéskor majd még rá kell kérdeznem egy két dologra...)

A meleg sapka, amit a Déduska hozott nekem, elég pocsékul áll a kerek, kun fejemen....

Ám erről nem vagyok hajlandó fényképet mellékelni.

Marad Péter, aki kesztyű helyett tehenet húzott a kezére.....

A virtuális világ pixar és disney féle lányai, női - akikkel szívesen randevúznék.
Vagy az istánáldotta-kezű rajzolójukkal.
De ha választani lehetne.....?
Inkább a csajokat választanám, az ilyen szintű rajzolást megtanulni úgy sem lehet, a szép csajok meg ugye még is csak szép csajok......

Nemes Zoli azok közé az általam nagyon kedvelt rajzolók közé tartozik, akinek a stílusa - akaratomon kívül - nagyon sokat változtatott a rajzaimon, vonalaimon.
Fegyelmezett - ez a szó jut eszembe, ha számba veszem, mit is kellene megemlíteni a munkáival kapcsolatban. Fegyelmezett, jól megkonstruált rajzok, precíz vonalak - külön érdekes a vékony és kifejezetten vastag befogó vonalak alkalmazása, játéka - és a sok, jól felhelyezett, viszonylag erős szín.
Külön kedvenceim a figurái, melyek sokszor közelebb állnak a meséhez, mint a karikatúrához.
Mert amúgy karikaturista az istenadta, és nem is akármilyen.
Blogja, honlapja sajnos nincs, pedig régóta vadászom.
Amúgy Zoli most kapta meg a Karikaturista Szakosztály Lyukas kétfilléres díját.

A múlt hajnalban rég halott "négycigányos" nagybátyámmal álmodtam (nagy verekedő volt az öreg, négy roma származású emberrel még puszta kézzel bánt el, ha több jött vele szembe, akkor a kocsma ruhafogasa, székek, esetleg szőlőkaró került a kezébe.....) és eszembe jutott - habár nem vagyok babonás - hogy vajon ezt valamiféle jel-e? Úgy döntöttem, hogy igen, ez valamiféle jel, és azóta több időt töltök a családommal, tapogatom a mirigyeimet, visszanézek magam után a vécében.....és vettem egy lottót, mert a visszalevő harminc évemben már csak itthon akarok lenni, és papír és ceruza alapon szeretnék önmegvalósítani.

Megjelent Lovász Andrea könyve, a Navigátor, benne egy szubjektív/objektív válogatással az elmúlt tíz év legjelenősebb meseíróival, költőivel és műveikkel, gazdagon illusztrálva, szépen tördelve. Belelapoztam, valóban fontos és értékes mű.
Az ajánlóban azt olvasom, hogy elsősorban gyermekeknek készült, de ebbéli funkciójában én nehezen tudom elképzelni. Korrajz ez, élvezetes, klassz, jól tálalt korrajz, szülőknek, pedagógusoknak, szakmabelieknek.
Nem lenne baj, ha valaki összehozna egy ilyet a rajzolóknak is.......és ugye ilyenkor felvetődik bennem a kérdés....hogy vajon én belekerülnék-e egy ilyen válogatásba....

Amellett, hogy minden munkának örülni kell, ha tisztán az vegytiszta elméletet nézzük, ma Magyarországon az egyik legkevésbé kifizetődő dolog képregényt rajzolni.

Bütyök könyvén agyalok, írok, telefonálgatok:
Zsoldos Júlia bábaasszony saját bevallása szerint fáradt és lusta nyugdíjas lett, akit nem inspirál, hogy az egykor a kezei között a világra jövő véres, nyákos kis kutyakölyköt a világhírnév felé segítse, és mondjuk ő írjon hozzá kiegészítő meséket, sztorikat. Illetve inspirál, de ezt nem tudja össze egyeztetni a hűtő kiolvasztással és az alvással. A palacsinta sütésről ne is beszéljünk, azzal aztán sok idő elmegy. Másokat javasol maga helyett, meg még azt is mondta, hogy én írjak. Legalább is úgy hallottam a telefonban, de a háttérben nagyon zúgott egy betonkeverő. Azt mondta: megfogadta, ha nyugdíjba megy, vesz magának egyet, mert, hogy egész életében betont akart keverni, és mikor nem, ha nyugdíjban?

Bütyök is már több mint két éve állandó szereplője a Dörmögőnek, bábaasszonyának, Zsoldos Júliának hála. Mostanság jutott az is az eszembe, hogy nem lehetne-e összefűzve megjelentetni ezeket az egyoldalasokat.......?
Hé, nem érdekel valakit?

Beindultak nálunk is a leépítések, melyek természetesen nem valamiféle megszorító csomag elemei. Nem hát! Lóhímtagot!
Szóval...még annak is tényállása forog fent, hogy esetleg a közeljövőben túl sok időm lesz a rajzra.
Mostanság amúgy is azon gondolkodom, hogy újra el kellene kezdeni házalni a kiadóknál.....

Nem is olyan régen jelent meg a már többször is tárgyalt, és a fejlécben is szereplő tigrincset is tartalmazó Bütyök képregény. Sokat lendített rajta, hogy a Dörmi utolsó oldalán, a műnyomó papírra jutott a nyomása, ahol a színei nem döglöttek be. Előzőleg kicsit fáztam az oldaltól, de a végeredmény végül is nem lett olyan rossz.
(Aztán, hogy a gyerekek értik-e a poént....?)

Trixi 6....stop.....tele fiatal nosteny tucskokkel...stop.....izzadok....stop.....

Nem szokásom szponzrokért házalni, ám egy hamarosan hozzánk érkező jelentős kiállítás (Jégkorszak) kapcsán úgy éreztem kivételt tehetek, és bátorkodtam időpontot kérni egykori kollégámtól, aki ma hazánk egyik legjelentősebb látványpékségének tulajdonosa. Nem is pénzt kértem, csupán meglevő reklámfelületein helyet. Érdekes volt hallani az egykori remek népművelő és tanító, ma sikeres üzletember, s mint ilyen, egy sikeres kapitalista kőkemény szavait, ahogy egyszerűen nem értette meg, hogy neki ebben mi az üzlet.
Semmi.
Ahogy annak idején az ő falusi művelődési házának fenntartásában sem volt semmi mérhető üzlet. Későbbi munkahelyének, az iskolának a fenntartásában sem. Asszem a fia járt a városba rajzszakkörbe is....
Csupa, csupa bukott üzleti ügy........

Ja, tudom, hogy ezzel a fényképpel kicsit direkt ez a rajz, illene inkább egy portrékarikatúrát odabiggyeszteni, csak hát a teheccség....az nincsen meg hozzá! De jó ez így is, nem?

Nos, e mögött a helyzet mögött azért lehet valami történet.....ott a távoli múltban.

Egereimről ez a csoportkép a castingon készült, amint teszik-veszik magukat, hogy szerephez jussanak a Devecseri-Szilágyi-Trixi Korporésön következő projektjében. Némelyik azt hisz magáról, hogy egy Brúsz Vilisz, pedig csak egy hosszú farkú ripacs, aki a sajtért szinte mindent....

Milyen csodálatosan is van kitalálva az univerzum, hogy a csillagok halálával keletkező nehezebb elemek megjelenésével a kozmosz lehetőséget adott arra, hogy egyszer, valahol megvalósuljon a bableves. Én nagy híve vagyok az anyag e megjelenési formájának, melybe ha belemerítem a kanalam, jó darabig a háttérbe szorulnak a fizika olyan dilemmái, hogy mondjuk a világegyetemben felmérhető anyag tömege és a hozzá párosuló gravitáció elegendő-e a kozmosz végtelen tágulásának megakadályozásához.
Letojom. Főleg ha van benne csipetke.

Befejeztem a Trixi következő részét, ezért a hétvégén úgy gondoltam, hogy az amúgy a kerti munkától kitöredezett ujjaimat ráhelyezem a társadalom ütőerére, és valami nagyon időszerű és odamondogatós rajzot rittyentek a gondoktól meggyötört somogyi emberek számára.
Először úgy gondoltam, hogy az ehhez kapcsolódó "kedves naplóm...." bejegyzés arról fog szólni, hogy mi módon is lehet, mondjuk az éj sötétjében lopódzó, roma származású honfitársainkat ábrázolni, szájbarágós-e a Gázsi név használata a szövegben, s a bőrszín érzékeltetése von-e maga után valamiféle olyan következtetést, hogy esetleg érzékenyebb - vagy csak a kiskapukat jól kihasználó - olvasóink ombusmant követlenek.
Aztán mindebből csak ez a bejegyzés valósult meg, mert a rajzot egyszerűen nem tudtam normálisan megcsinálni. Na bumm.

Csak úgy találtam a világhálón egykori gyermekkori barátom nyomait. Ő Nyári Zsolt, ma Pécsen élő szobrászművész, akivel szülőfalunkban, Somogyszilben együtt kovbojoztunk a Gizi mamáék tyúkszaros udvarában. Ő volt Joe, én Jimmie, és - eléggé elítélhető módon - rengeteg indiánt küldtünk át az örök vadászmezőkre.
Ő már akkor is élethű rajzok elkészítésére törekedett (a faragott fapisztolyokról ne is beszéljünk), és én már akkor is a krumpli orrú karikatúrák felé kacsingattam. Ő végzett és beállítottságában is teljes művész ember lett, remekül fest és szobor. Üdv. Zsolt!
A nőnek, aki a két kovboj mellett a kocsmáros volt: Kati, Zsoltról még találsz képeket itt:

A kezembe akadt, ez a motoros télapó alapja. Eladásra volt ez is, de elment a vevő. Sajnos.

Nyár elején mérgeztem le őket, miután beköltöztek a kacatos szekrénybe, és toalettet csináltak a cipők belsejében. Kis, aszott testüket, csomóban hulló szőrrel, szemük helyén fekete lyukkal nemrég találtam meg a szekrény legaljában.

No, nekicsobbanhattam végre a Trixi könyvek következő, tőlem várt részének, melyet Devecsery László írt. Egerek, egerek, egerek minden mennyiségben, 12 hónapon, azaz 12 oldalpáron keresztül.

Egy rutinvizsgálat során szembesült a dologgal. Mármint, hogy benne is van egy......olyan. Kurva komenisták, benne is elrejtettek egyet.....kurva, kurva komenisták.
Persze jó hazafi volt, azonnal tárcsázta a megfelelő kormányszerveket.
Lesz, ami lesz.....

Ez is utólagos beemelésre készült Bütyök egyik legutóbbi történetéhez, aztán onnan került felhasználásra előbb a blog fejrészébe, majd ide, az aktuális magamutogatás illusztrálására.
(Jesszus, milyen hülyén néz ki ez a négy tigris itten.....sürgősen írni kell néhány új bejegyzést, hogy szétválasszam a fenevadakat)

Na, élek ám.....csak kicsit zűrösen...
Ha valami nagyon tuti szakmait is akarok bejegyezni, akkor mondjuk a majd egy hónappal ezelőttit folytatva azt mondhatnám, hogy ez - a fenti - bürge is egy nagyobb rajz részelemének készült. ( Ausztriában élő magyar nemzetiségű gyermekek számára készülő énekfüzet projekt)

A számítógép elkényelmesít. Talán gátat is szab a fejlődésnek, mert amit régen élesben, egy az egyben kellett megoldani, azt ma már a technika, talán már-már túlságosan is segít könnyebben megoldani. Ezt a vízilovat is egyszerűbb volt nagyban, külön elkészíteni, és aztán belehelyezni a rajzba, mint eleve a helyére rajzolni. És ez csak egy figura, egy egyoldalas képregényből.......

Igaz, nem csíkos, de habitusát, mozgását tekintve tényleg így néz ki Fiatalúr, a legújabb, most már kiskamasz korba lépett udvarlakónk. Nagy zsivány, sokszor el tud csalni a ceruza mellől.

Azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire fog meglátszani a Púpföldi végeredményen az, hogy ilyen szakadozottan, nagy kihagyásokkal és hosszú időn keresztül készül.
Meg is válaszolom mindjárt: szerintem nagyon meg fog látszani.
Tele vagyok optimizmussal.

Sonka, paradicsom, paprika és kenyér. Napok óta. Orrvérzésig. De jó is ez!
Vázlatok, vonalak, szkennelés és katt, katt, katt. Napok óta. Orrvérzésig. De jó is ez!

Szép és érdekes élményben volt tegnap részem: a múzeumunkban forgatták az általam már színpadon is látott Világjobbítók című darab filmváltozatát, benne sok-sok kedvelt színészünkkel:
a Znamival, Anger Zsolttal, Kovács Zsottal, és - nem utolsó sorban - " a Garassal". (Mindannyian a képen) Egészen közel figyelhettem meg a munkát......talán egy két padlóreccsenést még én is elhelyezhettem a filmben.
Balassa barátom egyik írása itt, a másik meg itt.
Fotó: Lang Robi

Valami hasonlót már elsütöttem a Dörmögőben.

Egy kis írás M a r a b u - ról. Nem rossz, de igazán értelmes dolgokat nem tudok meg a mesterről.
Fog e bokszolni Majkával? Felmerült e a neve Stohl András helyettesítése kapcsán? Gondolkodik e mellplasztikázáson? Megkereste vajon Gábor Zsazsát azzal a kéréssel, hogy fogadja fiává? Verekedett már nyilvánosan más karikaturistával? És ha nem, akkor tervezi?
No, szóval itt kezdődne egy jó kis cikk!

Úgy terveztem, hogy addig nem nyúlok ceruzához, amíg a mese el nem készül, azonban technikai okok miatt még is úgy alakult, hogy meg kellett változtatnom a tervemet.
Ezt itt Mohaházi uram (tudósféle) házának bejárata, ahol majd található lesz a Nagy Kémlelő és az irigyelt hatalmas könyvespolc. Itt van egy bizonyos bővérű házvezetőnő is.......de az a rész ki fog maradni a mesekönyvből.

A múlt héten Napóleon átlopódzott a szomszéd kórteremből és megette szalonnával az összes gyógyszeremet. Két nap múlva újra elhatalmasodott rajtam a kór, és megint előjött a meseillusztrátori kényszerképzetem, kiegészítve némi skizofrén írói megnyilatkozásokkal.
Újra neki álltam Púpfölde történeteinek.
A doktor úr a délutáni pihenő (elektorsokk, vizes lepedő, szexuális eltévelyedések majd alvás) alatt elcsente és elolvasta az elkészült oldalakat, és azt mondta nem is rossz. Lehet, hogy csak meg akart nyugtatni.....de a lényeg, hogy egyenlőre nem folytatja a gyógyszerezésemet, és meglátja, mi lesz ebből. Vagy könyv - kuncogott és közben cöccögtette a nyálát a fogai között - vagy egy jó kis előadás valamelyik orvoskonferencián.

Szoktam játszani. Maga az akció (piff-puff) is érdekel, de ha már mindenkit lelőttem, sokszor csak úgy nézelődök a pályán, amúgy rajzoló módon, és csodáskodom, hogy milyen klassz....
Most valami egészen csodás kis valami került a kezembe. A játékélmény is aranyos (csak tök topa vagyok a logikai feladataihoz) de a grafikája.....egészen remek. Csak hüledezem. Machinarium. Utazzatok ti is el ide.

Volt nekem egy ma már nehezen vállalható rajzi anyagot felvonultató mesekönyvem (Ukk, Mukk és Fukk, a három gombamanó - ahol is a szöveg ellenben még most is nagyon ül), melyből ez a töltelék rajz végül is kimaradt. Nem örültem neki, mert - magamból kiindulva - én mindig is szeretem belepillantani a mesehősök otthonába, várába, barlangjába, és úgy gondoltam, hogy ez a rajz talán hasonlóan tetszhet majd a gyerkőcöknek, hisz megnyílik előttük annak a bizonyos Gombaházikónak a belseje.

Balassa barátom adott megbízást egy, a politikusok nyilvánosságáról, blogjairól, megnyilatkozásaikról szóló cikkének illusztrálására. Két rajzot is készítettem, rábízva a választást.

Igen, igen, jól tudjátok, ő az a Balassa, aki vagy 22 évvel ezelőtt, a Magyar Honvédség kaposvári helyőrségének lepukkant zuhanyzójában - kihasználva beszappanozott arcom miatt erősen korlátozott vizuális érzékelési lehetőségeimet, valamint a csobogó víz miatti hang és érzésbeli korlátozottságomat - és a langyos vízsugár mellé combomra csempészte saját vízsugarát.
Röhögve.
Csoda hát, ha azóta is tiszteljük egymást.......

A családom szabadnapokat kapott tőlem, és viszont. A hűtőben vastartalékként bablevest halmozott fel nekem a hadtáposom. A kép talán azt sugallja, de nem, nem lábasból eszem, próbálok civilizált maradni, és ragaszkodni a tányérhoz. Robinson is megpróbált megtartani bizonyos szokásokat.....
A háttérben látható lábossal kapcsolatban feladatokat határoztak meg nekem.
De hol is van a mosogatószivacs? És mi lesz, ha elfogy a bableves? És hol is tartjuk az alsógatyákat?
Vagy ebben az egyben kell, hogy legyek, amíg hazatér minden titkok tudója.......?

A rajz mondanivalójának ellensúlyozásaképp vettem egy narancs színű pólót. És narancs színű légycsapót. De, tényleg !

A hétvégére kiengedtek, a doktor úr mondta, hogy egész jól gyógyulok, ez az utolsó, mesekönyvrajzolói kényszerképzetem is majd lassan eltűnik, csak nyugalom, szedjem a gyógyszert.