Befejeztem a Trixi következő részét, ezért a hétvégén úgy gondoltam, hogy az amúgy a kerti munkától kitöredezett ujjaimat ráhelyezem a társadalom ütőerére, és valami nagyon időszerű és odamondogatós rajzot rittyentek a gondoktól meggyötört somogyi emberek számára.
Először úgy gondoltam, hogy az ehhez kapcsolódó "kedves naplóm...." bejegyzés arról fog szólni, hogy mi módon is lehet, mondjuk az éj sötétjében lopódzó, roma származású honfitársainkat ábrázolni, szájbarágós-e a Gázsi név használata a szövegben, s a bőrszín érzékeltetése von-e maga után valamiféle olyan következtetést, hogy esetleg érzékenyebb - vagy csak a kiskapukat jól kihasználó - olvasóink ombusmant követlenek.
Aztán mindebből csak ez a bejegyzés valósult meg, mert a rajzot egyszerűen nem tudtam normálisan megcsinálni. Na bumm.